Szobasportok

Elképesztő mozgalom indult a négy fal közti sportolás propagálására a neten, lassan már mindenki önjelölt fitneszguru vagy jógamester lesz. Ez nem az én műfajom, de a szobafogságban űzhető sportokban igencsak profi vagyok hányatott gyermekkorom okán.

Mondjuk gyakori szabadságvesztéseim a szülők szándéka szerint inkább szellemi épülésemet voltak hivatva szolgálni, de így visszagondolva inkább a mozgásigényem kreatív kielégítéséről szóltak.

Kedvelt tevékenységem volt a szobapingpong, amihez a fal mellé helyezett asztalra volt csak szükség az ütőkön és a hangtalan habszivacs labdán kívül. A szobakosárhoz elég volt a szekrény tetejére tenni a papírkosarat, a szobakézihez pedig réseket hagyni a könyvespolcon az olvasnivalók között.

Hihetetlen, de még a téli sportokba is belekóstoltam a karanténok idején. A szobasíugrás úgy néz ki, hogy egy szék tetejéről megpróbálunk a lehető legmesszebbre elrepülni némi rugózás után. Ez a karanténsport abban is rokon a síugrással, hogy elég egy rossz mozdulat a súlyos sérüléshez.

Ha kiszabadultam a szobából, akkor jöhetett a nappaliban egy kis kanapéharc. A küzdősport lényege abban állt, hogy a hosszú kanapé két szélébe kapaszkodva kellett fenékbe rúgni a másikat. Ennek a játéknak az esetek döntő többségében a húgom sírva fakadása és az újabb szobafogságra rendelésem jelezte a végét.

Későbbi szabadulásaim után a nappaliban már egészen komoly képlabdacsatákat is folytattam. A teniszütővel a habszivacslabda képkeretbe való ütögetésével így évekkel megelőztem a fallabdajáték hazai elterjedését. Itt a meccs során a festménybe ragadt sárga labdarészecskék eltüntetése és a szekrény tetejéről levert, farkát, valamint egyik hátsó lábát vesztett porcelán lószobor villámgyors megragasztása is igazi sportteljesítmény. Azért utólag hálát adtam az égnek, hogy nem Albert Flórián zöld-fehér mezes szobrát röptéztem telibe.

Mivel mindig is a labdarúgás állt hozzám a legközelebb, így a legkedveltebb játékom mégis a szivacslabdafoci lett. Nem kellett hozzá sok minden, csak egy kisebb habszivacs labda és a szoba két végpontjára helyezett szék, amelynek lábai a kapu szerepét töltötték be. Ebben a játékban a kapusok különböző nagyobb méretű plüssállatok, de haladók lexikonokkal is próbálkozhatnak. Direkt jó, ha a kapuk nem egymással szemben állnak, s ha megtöri a pálya ívét egy állólámpa, ágy vagy más akadály is, a védőket helyettesítendő. Ennek a játéknak általában az vetett véget, ha belerúgtam az ágy végébe. Vagy ha benyitott az apám.