Rossz kifogás

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy tisztelem és becsülöm Szergej Rebrovot. Már játékosként is tetszett a hozzáállása, a gyors helyzetfelismerése, a gólérzékenysége. Aki látta az egykori Dinamo Kijevben Sevcsenkóval kényszerítőzni, garantáltan nem felejtette el.

Edzőként a Ferencvárosnál sem okozott csalódást, pedig sokan a fejére olvasták, hogy átlagközép ukránokkal hígitja a csapatot. A kritikusoknak nem lett igazuk, az igazolások szinte mind beváltak, a csapat bajnokságot nyert és nagy eséllyel duplázik, míg a nemzetközi kupákban is emlékezeteset produkált.

Most mégis megrökönyödtem kicsit az ukrán mester nyilatkozatán. A Paks elleni döntetlen után mondta, hogy a Ferencváros az egyetlen olyan csapat a ligában, amelynek zsinórban három meccset kell játszania két nap pihenővel, s ez a helyzet ilyen dolgokhoz vezet. Mint ismert: egy teljesen sima meccsen a Fradi már két góllal vezetett, amikor a vége előtt tíz perccel az egyik csere, nevezetesen Somalia lesérült és nem tudta folytatni a játékot. Aztán a hatperces ráadásban rúgott kettőt a Paks és a laza vendéggyőzelem helyett döntetlennel végződött a mérkőzés.

De mi a gondom, az amúgy őszinteségéről is ismert Rebrov panaszával? Hát több is akad.

Először is, a kupameccseket játszó csapatok hasonló terhelésnek voltak kitéve, tehát nem teljesen egyedi a Fradi helyzete. Másodszor, a nemzetközi kupamenetelés alatt hozzászokhattak a sűrű programhoz a játékosok, s akkor nem látszott a hazai bajnokikon a kettős terhelés, sőt. Harmadszor, egy olyan erős kerettel, amivel a Ferencváros rendelkezik, egészen egyszerűen nem hiszem el, hogy ugyanazokkal a játékosokkal versenyképesek csak a magyar bajnokság alsóházi csapataival szemben.

Negyedszer, mégis csak kiemelném, hogy öt cserelehetőség van, ami az egyszerű matek szerint a fél csapat kicserélését teszi lehetővé játék közben (persze ha a kapus marad a pályán). Persze ne legyünk igazságtalanok, a járványhelyzet után nyilván nincsenek topszinten a játékosok erőnlétileg, ráadásul nagyon szerencsétlen helyzet az, amikor egy cserejátékos sérül le akkor, amikor már nem lehet őt a padról pótolni.

Nem szeretem azt sem, amikor egy vezetőedző a bírókra keni a kudarcot, de ebben az esetben még azt is jobban megértettem volna, ha Rebrov arról beszél, hogy a paksi tizenegyes helyett kifelé járt volna szabadrúgás a Fradinak. Hiszen a buktatás előtt elég látványosan vette le kézzel a labdát a kapura törő hazai játékos...