SONLINE
Somogy vármegyei hírportál
Az egész országot lázban tartja, hogy a Liu fivérek újra versenyeznek, immár kínai színekben. Úgy értem, hogy Magyarországot, és nem Kínát. Jó ez így? Nem akarhatom diktálni a közízlést, ezért csak annyit mondhatok, hogy furcsa.
Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang valamit itthon is nagyon jól csinált az elmúlt években. Az egyéni sportágak körében csak Hosszú Katinka vetekedhetett a népszerűségükkel. S ez nem csupán érzés, sejtés, hanem az olvasottsági, nézettségi adatokra alapozott tény. Fiatalok, jó arcok, jól adják el magukat, és nem csupán sikeresek, hanem eredményesek is. (A különbségtétel fontos, mert a sikerességbe ma már sok minden belefér, Pumped Gabo és Alekosz is sikeres a maga módján, jegyzésre méltó eredmény híján.) Sikereiket és eredményeiket anyagilag is jól kamatoztatták. Ha csupán megközelítőleg helytálló az a kalkuláció, miszerint milliárdos tételt jelentett, helyesebben jelenthetett volna a kivásárlásuk – mert a magyar állam nagyvonalúan elengedte őket –, akkor abból merészség nélkül arra következtethetünk, olyan jövedelmi pozícióval bírtak, mint mondjuk a Ferencváros leginkább becsben tartott labdarúgói.
Mégis elmentek. Kétségtelen, egy rövidpályás gyorskorcsolyázó lehetőségei e téren behatároltak, hiszen amíg például Aissa Laidouni megütközés nélkül igazolt a télen az Union Berlinhez, természetesen lényegesen kedvezőbb fizetési kondíciókkal, addig a két Liu csak országváltás árán növelheti a bevételét. Meg kell-e bélyegezni ezért bárkit a harmadik évezredben? A válasz határozott nem. Ugyanakkor az is kikívánkozik az emberből, hogy a sportolók kiemelt becsben vannak tartva Magyarországon, ha a két Liu is elvágyódott, akkor ilyen alapon pillanatok alatt kiürülhetne az ország.
Jó lenne némi távolságot tartani azzal a belátással, hogy Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang már nem Magyarországnak szerez dicsőséget. Nem állítom, hogy érdektelen, mi történik velük, mi több, pikáns helyzet lesz, ha majd magyarok ellen versenyeznek, de minden velük kapcsolatos rezdülésre talán már nem kellene odafigyelni. Ám jól tudom, nem csupán a pénz, hanem a kíváncsiság is felülírja a nemzeti érdeket, s ez még csak nem is a hét főbűn egyike.
Az igazság pillanata majd 2026-ban jön el. Ha Liuék a következő olimpián aranyérmet szereznek, akkor a számításuk beválik. Közös veszteségünk azonban jóvátehetetlen.
Szegényebbek lettünk két klasszissal és egy illúzióval.
Nem Magyarország volt fontos, hanem csak az, amit nyújtani tudott.