Hatból semmi

Szilágyi Áron kedden bronz­érmet szerzett a Milánóban zajló vívó-világbajnokság kard egyéni versenyében, ezzel eldőlt, hogy a tokiói olimpia magyar bajnokai közül 2023-ban, egy évvel a következő, párizsi játékok előtt senki sem szerez világbajnoki aranyérmet. 

A japán fővárosban hat magyar aranynak örülhettünk. Szilágyi Áron mellett birkózásban Lőrincz Tamás (kötöttfogás, 77 kg), úszásban Milák Kristóf (200 m pillangó), kajak-kenuban pedig Tótka Sándor (K-1 200 m), Kopasz Bálint (K-1 1000 m), valamint a női négyes (Kozák Danuta, Csipes Tamara, Kárász Anna, Bodonyi Dóra) győzött. Lőrincz visszavonult; Milák válságba zuhant és el sem indult az ugyancsak most zajló úszó-vb-n; Tótka eleve meg sem védheti a címét, mert a kétszáz méter lekerült az olimpiai programról, a rajta kívül Kuli István, Csizmadia Kolos és Nádas Bence alkotta négyes augusztusban, a duisburgi világbajnokságon még javíthat, de az Európa Játékokon csalódást okozott; Kopasz Bálint idén fő számában lemarad a vb-ről, mert Varga Ádám a válogatókon kétszer is legyőzte; a tokiói női kajak négyes pedig abban az összetételben már csak Kárász visszavonulása miatt sem versenyez többé, de ennél nagyobb gond, hogy az új emberekkel nem muzsikál valami fényesen. 

Ha nem szentségtörés ilyet mondani, talán jobb is, hogy Szi­lágyi Áron idén nem kaszabolta le a nemzetközi mezőnyt, jövőre így még motiváltabb lesz, Kopasz Bálint nyilván nem egészen így gondolja, de Varga Ádám teljesen méltó helyettese, ráadásul jövőre ismét mindketten indulhatnak a kajakosok királyi számában, s megalapozott a remény az újabb kettős magyar győzelemre. Milák Kristóf esete már aggasztóbb, e helyütt kísérletet sem teszek arra, hogy legalább a megfelelő nyomon induljak el, vajon mi történhetett vele. A női kajakosok közül Kozák Danuta gyermekáldás után idén erőt gyűjt, Bodonyi Dóra a szülés után még messze van a formájától, egyesben csupán hetedik lett a válogatón, s a négy hölgy közül az idén egyedül versenyképes Csipes Tamara is mintha elkapta volna a „Milák-vírust”, szerencsére annak enyhébb lefolyású változatát, s talán a világbajnokságra már összekapja magát. 

Nagyobb gond, hogy a magyar sportban az elmúlt két évben nem tűnt fel egyetlen olyan üstökös tehetség sem, akivel Párizsban egyértelmű éremesélyesként lehetne számolni. A kipróbált harcosokban kell tehát bíznunk. S nem rajtuk számonkérni, ha Párizsban a magyar csapat történetesen nem tudná megismételni a tokiói eredményeket.