Corvinák után nyomoz a marcali alezredes

 Történelmi események helyszínei szolgáltatják az alaphelyzetet Biró Zoltán kalandregényeiben. Amióta ír, a családi kirándulásokat is azokra a helyszínekre szervezi, ahol kutatni tudja azokat a témákat, amelyek regényei alapját képezik. Most megjelent kalandregényében, Az Utolsó Corvin címűben visegrádi helyszínekre kalauzolja az olvasót. 
– Egy nyomozós történet olvasható ismét az új könyvben, amelynek kiindulópontja az a fikció, amely szerint Mátyás idejében megérkezik Magyarországra az általa rendelt Corvina, amelyet a király halála után többen is meg szerettek volna szerezni. Mátyás könyvtárosa viszont úgy határoz, hogy a míves kötet sorsáról saját maga fog dönteni. A regény érdekessége abban rejlik, hogy napjainkba helyezem a nyomozás történetét, és a szálak mégis összeérnek – avatott be a regényének bonyodalmába a szerző. 
– Számomra szenvedély a regényírás. Régóta érdekel a magyar történelem, és amikor először téma után kutattam, a lehetséges kincsek és rejtélyek irányába lódult meg a fantáziám. Miért ne lehetne fikciós magyarázatot adni arra, hogy hová lett a vérszerződés kelyhe vagy Sobri Jóska földi maradványa? – tette fel a költői kérdést a szerző. Egy-egy témán nagyjából egy évig dolgozik, de rengeteg ötlet van a fejében. 
– Tihanyi fény című első regényemet másfél éven át írtam. De nem azért, mert olyan hosszú lett volna, hanem mert csak akkor dolgoztam rajta, amikor kedvem volt hozzá, jólesett. Úgy vettem észre, hogy a könyveim témái másokat is foglalkoztatnak, mert a Tihanyi fény után aránylag sokan vették fel velem a kapcsolatot, hogy értesüljenek róla, mikor rukkolok elő egy krimivel átitatott kalandregénnyel.
Az író természetesen Marcali környékén is szívesen kutat. 
– Marcaliban élt Hikman Béla híres műlakatos, az inasáról is született egy regény, amelynek megjelenése kapcsán például rendhagyó meglepetésben volt részem. Miután az első megrendeléseket teljesítettem, és a környéken könyvbemutatókat tartottam, több olyan visszajelzés jutott el hozzám, hogy volt, aki emiatt döntött úgy, amikor legközelebb üdülni fog a Balatonnál, ha csak egy napra is, de ellátogat Marcaliba, a cselekmény nagy része ugyanis itt játszódik. Később arra is volt példa, hogy az egyik Balaton-parti hotelből azzal hívtak fel, hogy az egyik vendégük venni szeretne a könyveimből. 
– Amikor rendőr lettem, nem gondoltam volna, hogy közöm lesz még a balatoni turizmushoz, de örülök, hogy így alakult. Ötletekből nincs hiány, sok minden foglalkoztat, és célom, hogy bejárjam a gyerekeimmel is azokat a helyszíneket, ahol nyomokra bukkanhatok. Kedvenc helyszínem a Bakony, ahol rengeteg rejtélyre bukkanhatunk a betyárvilág kapcsán – tette hozzá Biró Zoltán. – Nem volt könnyű például megtalálni annak a Balaton-felvidéki csárdának a maradványát, ahol Répa Rozi megismerte Sobri Jóskát, viszont annál nagyobb öröm, hogy ezt a gyerekeimmel élhettem át, akik szívesen olvassák a történeteket, hisz azok lendületesen megírt, olvasmányos sztorik.

Beszállít a könyveiből a rendőrségre

Sokat olvasok magam is, Rejtő Jenőtől, Donato Carriziig minden érdekel, és verseket is szívesen olvasok. A munkatársaim között is vannak, akik kíváncsiak arra, hogy az új könyvemben milyen történelmi rejtélyt dolgoztam fel, ezért amikor megkapom a példányokat a nyomdától, a rendőrségre is hozok belőle. Most szervezem a könyvbemutatókat, és közben természetesen a rendeléseket is teljesítem. Lehet, hogy igényesebb formában jelenne meg a munkám, ha szerződésben állnék egy kiadóval, de az is valószínű, hogy többet lennék távol itthonról, és nem a gyerekeim lennének a borítón. A közelmúltban volt rá példa, hogy a közösségi oldalamon a szememre hányták, nehéz hozzájutni a korábbi könyveimhez, amit meg tudok érteni, de azt azért mégse tanácsolhatom, hogy akinek ilyen problémája van, az jöjjön el a marcali könyvtárba, mert lehet, hogy épp mindegyik ki van kölcsönözve – tette hozzá az író.