Juhász Árpád: Aggódom az unokáim miatt

A magyar természettudományos ismeretterjesztés meghatározó alakja szerint a geológusi pályakezdésekor csupán romantikus elképzelés élt benne arra vonatkozóan, hogy ezzel a hivatással körbeutazhatja a világot, mert akkoriban erről szó sem lehetett. Az 1950-es évek meghatározó földtani kutatásai azonban biztos jövedelemmel szolgáltak, valamint ősei is bányászattal foglalkoztak, így már kisgyerekként magába szívta a „nyersanyagcentrikus látásmódot”.

A szaktekintély elárulta, hogy hatalmas befolyással volt rá Verne Gyulának az Utazás a Föld középpontja felé című regénye, és hatalmas büszkeséggel tölti el, hogy magyarként az elsők között juthatott el az izlandi Snæfellsjökullra, ahonnét a regény hősei leereszkednek a nagy ismeretlenbe. Ezenkívül hatszor tért még vissza Izlandra, és nagyon örül annak, hogy a darwini útinapló helyszíneit is sikerült felkutatnia.

Mint mondja, soha nem gondolt arra, hogy elhagyja hazáját, pedig bármikor megtehette volna:

„Én erre még 1956-ban sem gondoltam, pedig felpattanhattam volna egy teherautóra és mehettem volna Nyugatra, de ragaszkodtam a családomhoz és Magyarországhoz. Mindenki világutazónak lát, de bennem nagyon erős a patriotizmus.”

– fogalmazott, majd hozzátette, a súlyosbodó ivóvízhiány miatt aggódik unokái jövőjéért, és nem tudja, hogy Európa biztonságos maradhat-e a következő nemzedékek számára.

Munkája során többször került már életveszélybe, járt a kitörő Etnán, esett már gleccser jégszakadékába, mégis azt mondja, a második élete ott kezdődött, amikor túlélte a halálos mérgű zöld mambával való találkozást.

A természetfeletti csodáknak titulált történéseket csupán véletleneknek tartja, és tisztában van azzal, hogy szerepet játszanak az ember életében, de elszántan küzd az ilyen babonák ellen:

„Szerintem az emberi hiszékenység sok esetben nagyon káros tud lenni. A sci-fi más, arra szükség van, a fantázia oldaláról érdemes fejleszteni azt a gondolkodási készséget főleg a fiatalokban, hogy mi lehetséges és mi nem, vagy mi lesz az majd valaha.”

Arra a kérdésre pedig, hogyha egy csoda folytán szereplője lehetne egy Verne-regénynek, mit választana, azt válaszolta, hogy egyértelműen a Nemo kapitány, ugyanis nagyon érdeklődik a mélytengerek élővilága iránt. Hozzáfűzte: „Nagyon izgalmasak az ott élő világító lények és a fekete füstölők, amelyek az élet határait feszegetik. Azokat nagy csoda lenne látni.”

Juhász Árpád geológus, a Magyar Tudományos Akadémia Ismeretterjesztési Bizottságának tagja, a hazai természettudományos ismeretterjesztés egyik legjelentősebb alakja. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett geológusként 1957-ben. Pályája során számos földrajzi ismeretterjesztő filmet készített, továbbá szakértőként vett részt a televízió földrajzi témájú természettudományos sorozataiban, magazinműsoraiban, vetélkedői­ben. Geológus-szakértője volt a Magyarországot bemutató híres kéktúra-filmsorozatnak. Érdeklődése főleg az amerikai kontinens felé irányul, de beutazta az egész világot, és az Antarktisz kivételével minden földrészről tudósított. Nyolcvanéves koráig 109 országban fordult meg.