2021.08.06. 09:22
A Stonehenge újabb titkára derült fény
A Stonehenge 4500 éves kőoszlopainak első átfogó geológiai elemzése feltárta a páratlan őskori építmény néhány jellegzetességét, amelyek magyarázatot adnak arra, miként álltak ellen az időjárás hatásainak és maradtak fenn ezek a kőkolosszusok.
Forrás: Shutterstock
Fotó: Shutterstock
Az angliai Wiltshire grófságban lévő Stonehenge homokkő oszlopainak egyikéből, az úgynevezett 58-as kőből még az 1950-es években folyt állagmegőrzési munkálatok során vett mintát vizsgálták meg a szakemberek.
A mintát évtizedekig az Egyesült Államokban őrizték, és csak 2018-ban adták vissza Nagy-Britanniának kutatási célokra.
A homokkő oszlopok szilkret kőből állnak, amelyek néhány méterrel a földfelszín alatt formálódnak annak eredményeként, hogy az üledéken átfolyik a talajvíz. A kutatók vizsgálata feltárta, hogy a szilkret főként homokméretű kvarcszemcsékből áll, amelyeket szorosan összeerősít a kvarckristályok összefonódó mozaikja. A kvarc különösen tartós és nem könnyű elporlasztani vagy szétmállasztani az időjárás és a szél évezredes viszontagságai ellenére sem.
„Ez megmagyarázza a kő ellenállóságát az időjárásnak és azt, miért volt ideális anyag a műemlék megépítésére”
– mondta David Nash, a Brightoni Egyetem geomorfológusa, a PLoS ONE tudományos folyóiratban közzétett tanulmány vezető szerzője.
A Kr. e 2500-ban épült Stonehenge 58-as köve hét méter magas, és másik kétméternyi része a föld alatt van, becsült tömege 24 tonna.
A vizsgált kőmag 2,5 centiméter átmérőjű és mintegy egy méter hosszú. Színe élénkebb, mint a homokkő oszlopok halványszürke külső színe, mivel az oszlopok évezredeken át ki voltak téve az időjárási elemeknek.
A kődarabot ajándékba kapta Robert Phillips, aki annak idején az állagmegőrzési munkálatokban részt vevő vállalattal a helyszínen dolgozott. Philips 1977-ben áttelepült az Egyesült Államokba, és magával vitte azt. Két évvel a halála előtt, 2018-ban visszaadta Nagy-Britanniának kutatási célokra.
„Az 58-as oszlop kőmagjának vizsgálata kutatásunk Szent Grálja. Minden korábbi kutatás a homokkő oszlopokat illetően vagy a térségben kiásott mintákon folyt, vagy véletlenül levert kőmintákon”
– magyarázta Nash.
A kutatók CT-, röntgen- és mikroszkóppal végzett vizsgálatokat folytattak, és számos geokémiai eljárást is alkalmaztak a kőzet összetételének megállapításához.
„Ez a kicsiny minta lehet most a legalaposabban elemzett kődarab a Hold kőzetein kívül”
– tette hozzá a kutató.
A szakemberek számára azonban még mindig nem teljesen világos , miként formálódott a kő, annak ellenére, hogy sikerült megállapítaniuk, hogy néhány homokszemcse kora 1,6 milliárd év, azaz a mezoproterozoikum földtörténeti időszakban keletkeztek.
Borítókép: illusztráció
