Magyar kutatók fejthetik meg, miért változó a vakcinák hatékonysága

Az immunfelismerés eddig ismeretlen vakfoltját azonosította az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának tudományos munkatársa, Manczinger Máté és kutatócsoportja. A feltárt jelenségnek, amely bizonyos molekulák úgynevezett T-sejtjeinek hiányából fakad, fontos szerepe lehet a vakcinák változó hatékonyságában, illetve a tumorokkal szembeni immunválasz kialakulásában is. A publikáció az Amerikai Tudományos Akadémia lapjában jelent meg.

Szervezetünk normális működéséhez elengedhetetlen, hogy immunrendszerünk felismerje és elpusztítsa a kórokozókat, ugyanakkor tolerálja a saját sejtjeinket. Ebben a folyamatban játszanak döntő szerepet a T-sejtek, amelyek egy adott molekularészletre specifikusak. Ha a T-sejtek felismerik ezt a specifikus részletet, képesek elpusztítani a hordozó kórokozót.

A fejlődéshez az immunrendszer olyan részeket használ mintaként, amelyek a szervezetünkben is előfordulnak. Emiatt csak azok a T-sejtek maradnak fenn, amelyek felismerik ezeket a mintákat. Tehát azok, amelyek nem ismerik fel, elpusztulnak. Az ismerős részek többsége pedig megtalálható a kórokozókban is.

A jól szabályozott szervezet a kórokozókkal szemben ki tud alakítani egy hatékony immunválaszt.

A kutatók arra keresték a választ, valóban minden szempontból előnyös-e, hogy az immunrendszer a saját molekuláinkat használja mintaként.

A szakértők körében általánosan elfogadott nézet, hogy minél inkább különbözik egy idegen molekula a sajátjainktól, annál nagyobb eséllyel alakul ki vele szemben immunválasz. A kutatók legfrissebb vizsgálati eredményei azonban ezt nem támasztották alá. A felismerésben ugyanis egy vakfolt alakul ki, pont azért, mert a T-sejtek a saját molekuláinkat használják mintaként az érésük alatt.

Azokat a molekulákat, amelyek túlságosan különböznek a sajátjainktól, az immunrendszerünk képtelen felismerni, mert nem rendelkezünk rájuk specifikus T-sejtekkel. Sok kórokozó viszont nagy mennyiségben tartalmaz ilyen ismeretlen molekulákat, amelyek nagyobb eséllyel képesek elbújni az immunrendszerünk elől.

Az eredmények segítségével jobban megérthető, hogy az immunrendszerünk miért reagál bizonyos molekulákra, amíg másokat képtelen felismerni akkor is, ha azok lényegesen különböznek a sajátjainktól.

Borítóképünk illusztráció