Tavasz lilában: nyílik már a fekete kökörcsin

A tavasz minden érzékszervünkre hatással van; madárdaltól hangos a természet, ezer színben pompáznak a virágok, és a medvehagyma jellegzetes illatát is érezhetjük már – idézi az Origo  Schulz Andreának a Duna-Dráva Nemzeti Park honlapján olvasható bejegyzését. 

A fekete kökörcsin, melynek virágai – hűen nevéhez – sötétlila, már-már fekete színben pompáznak, kedveli a homokos talajt, a meleg, déli lejtőket, erdei fenyvesek tisztásain is találkozhatunk vele. Ezt a körülbelül 8-12 cm magas növényt selymes szőrzet borítja.
Mérgező, de emellett gyógyhatású anyagokat is tartalmaz; a népi gyógyászatban teájával asztmatikus panaszokat és fejfájást gyógyítottak. 

Magvait a szél röpíti, melyek földet éréskor dugóhúzószerűen fúródnak a talajba, és a mag így tulajdonképpen „elveti" saját magát. Védett, természetvédelmi értéke 10 000 forint.

A kökörcsinek a kétszikűek egyik legősibb családjának, a boglárkaféléknek a képviselői. A fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) kis méretű (8-12 cm), lágyszárú növény. Leveli mélyen hasítottak, osztottak. Virágai bókolóak, fekete-bíbor színű lepellevél borítja a határozatlan számú porzót és termőt. Az egész növényt selymes szőrzet borítja. Az egész növény protoanemonint tartalmaz, ezért frissen és szárazon is mérgező. A növény bolyhos-szőrös hajtása kora tavasszal bújik elő. Szárnyas, szeldelt levelei csak elvirágzás után bontakoznak ki. Május végére a terméses hajtás megnyúlik, és a tetején szőrös aszmagtermések csokra fejlődik ki. 

A bibeszálak bolyhos repítőkészülékké alakulnak, a nyár elejére ez a szöszös „bóbita" szétesik, s a terméseket a szél széthordja. Az egyes termések felépítése is különleges: a repítőkészülék és a mag közötti rész megérve, kiszáradva spirállá csavarodik. Ha a talajra hullott termést nedvesség éri, a spirál elkezd kiegyenesedni, s az eleven rugótól hajtott mag befúródik a talajba, mintegy „elülteti magát". Ez teszi lehetővé, hogy még az igen száraz felszínű termőhelyen is csírázásnak induljon.

A fekete kökörcsin sokszor kerül a kirándulók kosarába, pedig kár leszedni, mert gyorsan elhervad. Vastag, a talajba mélyen lenyúló gyöktörzsét sem érdemes kiásni, mert az átültetést nem viseli el. 

A virágszedők buzgalmával dacolva egyelőre hazánk minden táján előfordul, a középhegységek sziklagyepjeiben éppúgy, mint a dombvidék löszgyepjeiben és az Alföld homokgyepjeiben.

Borítókép: Fekete kökörcsin ( Shutterstock)