Ha nem lenne énekes, milliomos lehetne Koós János

Milyen eredetű a Kupsa vezetéknév?

Féig magyar, félig román, de a mi családunk székely, a Hargita megyei Gyergyószárhegyről származunk. Szobafestő édesapám 1941-ben települt át a családdal Miskolcra. Azért oda, mondogatta, mert a Bükk egy kicsit hasonlít az erdélyi hegyekre, bár azokhoz képest homokbucka.

Mihez kezdett a família Miskolcon?

Volt annyi pénzünk, hogy a szüleim tudtak nyitni egy nagy fűszerüzletet. Amikor államosították, édesapám a Lillafüredi Palotaszálló karbantartó igazgatója lett. Hétvégente oda mentünk fel hozzá édesanyámmal, kisvonattal. Ott történt meg, hogy

mínusz 28 fokban elsétáltunk a befagyott vízeséshez, apám meg sorban elkérte a sapkámat, a sálamat, a kesztyűmet, és ledobta őket a mélybe. „Ilyet többé ne lássak rajtad!” – mondta.

Még Szibériában, mínusz negyven fokban sem fáztam meg, beteg se nagyon voltam soha.

Négyéves volt, amikor eljöttek Erdélyből. Mire emlékszik?

Semmi emlékem nem maradt, legfeljebb arról tudok, amiket a szüleim meséltek. Viszont nagy élményem volt, hogy minden nyáron apám karbantartó kollégájánál, Pista bácsinál nyaraltam Jajhalmán. Mi vittük ki az ebédet a fiával a földekre a két szép tehenükkel. Egy alkalommal lefeküdt a földre az egyik tehén. Mondta a barátom, hogy jön a borjú, és hogy ő elszalad az apjáért, én meg segítsek a szülésnél – el is magyarázta, hogyan kell. Mire visszajöttek, már a kisborjút simogattam. Ez örök életemre élmény maradt.

Zenei gimnáziumba járt – a szülei biztatták?

A szüleim nem mondták, hogy mi legyek. Nem voltam valami jó tanuló, mindig a hülyéskedésen, a vicceken meg a humoron járt az eszem.

El kellett volna olvasni A kőszívű ember fiait, a tanárnő végigkérdezte az osztályt, elolvasták-e, hogy tetszett. Én elmondtam, hogy nem olvastam, nem volt rá időm. A miértre az volt a válaszom, hogy azért, mert Rejtő Jenőt olvastam. Csillagos ötöst kaptam érte.

Rejtő változatlanul a kedvencem, megvan az összes kötete, három kiadásban is. Közben gólyabálokon énekeltem slágereket, halandzsa nyelven.

Azért csak leérettségizett, és elvégezte az oboa szakot is.

Miskolcon végeztem, és az ottani színházban már játszottam a zenekarban, amikor szólt az egyik tanárom, hogy a Pénzügyőr zenekar oboistát keres, van-e kedvem jelentkezni. Felvettek. Két év után sikeresen felvételiztem a Zeneakadémiára. Talán mert tehetséges voltam...?

Volt egy másik szenvedélye is, a futball. Mikortól lett elkötelezett Fradi-drukker?

Édesapám is az volt. Felvonatoztunk a Keletibe, apám megivott a Fehér Ökörben egy nagyfröccsöt, és gyalog mentünk a Fiumei úton a Fradi-pályáig. Ha nálunk játszott a csapat valamelyik bányászegyesülettel, még édesanyám is kijött a meccsre.

Később barátaim lettek a játékosok. Albert Flóriánt én ismertettem össze a későbbi feleségével.

Játszottam nyolcvanötezer ember előtt a SZÚR-okon a Népstadionban – kívánom a hivatásos futballistáknak, éljék át egyszer az élményt, milyen ekkora közönség előtt pályára lépni.

A pályája elkanyarodott a klasszikus zenétől a tánczene felé: ott ért el nagy sikereket.

Egy Vico Torriani-paródiával kezdődött, nem akartam folytatni. De amikor Marton Frigyes felkért, hogy ismételjem meg a produkciót két-két előadásban, és kiderült, hogy annyit kapok, amennyi a havi fizetésem fele, belementem.

Marton lett a keresztapám: a plakátokon nagy meglepetésemre már nem Kupsa, hanem Koós János néven szerepeltem.

Azóta vagyok a pályán, és a mai napig nincs olyan hétvége, hogy ne hívnának négy-öt helyre fellépni.

Már a Táncdalfesztiválok népszerű énekese volt, kedvelték a Szovjetunióban, sőt meg is nősült, amikor Dékány Saroltával egymásba szerettek.

Azonnal odaálltam a feleségem elé, és elmondtam neki, hogy szerelmes lettem valakibe. Nagyon rendes nő volt, igent mondott a válásra. Néhány év múlva összefutottunk, és elmondta, hogy látta a szememen: a házasságunknak vége.

A világ legszerencsésebb embere vagyok, hogy Saci a feleségem.

Együtt lépünk fel, mindig elénekeljük a világ legszebb szerelmes dalát a Cherbourgi esernyőkből. Ráadásul kiváló háziasszony. Ha nem lennénk énekesek, milliomosok lehetnénk, éttermet nyithattunk volna. Én még nem találkoztam nővel, aki úgy főz, mint a feleségem.

Két koncertező, vidékre, külföldre járó énekes mellett ki volt a gyerekekkel, Rékával és Gergővel?

Az anyósom, aki velünk lakott, drága, aranyos öregasszony volt. Esténként vittem neki egy kupica pálinkát, szépen elaludt, reggel kezdte újra a gyerekekkel.

Réka színésznő, énekesnő lett, Gergő más pályán mozog. Elégedettek a gyerekeik választásával?

Büszkék vagyunk mindkettejükre. Réka a Madách Színházban játszik, és nem véletlen, hogy José Cura őt kérte fel partnernek a fellépésére. Gergő nagyon hasonlít rám, jó hangja van neki is, de számítógépes játékfejlesztő lett. Rozi, az unokám pedig már tizenhárom éves, őrá időnként Saci vigyáz.

Énekel, fellépett itthon és külföldön, filmezett, tévézett. Melyik műfajt szerette a legjobban?

A nyolcvanadik születésnapomra jelent meg a Koós kapitány képtelen képeskönyve – abban főleg fotókon idézem fel az elmúlt éveket. Talán amikor Szinetár Miklós felkért A víg özvegy férfi főszerepére, és a pesti siker után Japánban turnéztunk a produkcióval, Tokiótól Nagaszakin át Kiotóig, az nagyon emlékezetes.

A karrierjét végigkísérték az emlékezetes barátságok, Hofitól Bajor Imréig.

Hofi Gézával a viccelődés hozott össze. Siófokon szalonnát sütöttünk, és én elkezdtem „oroszul” énekelni a szovjet kórusok stílusában, Géza pedig odaállt mellém halandzsázni. Akik hallgattak minket, dőltek a nevetéstől. Bilicsi Tivadar megjegyezte, miért nem lépünk fel ezzel a produkcióval. Így kezdődött… Géza aztán elment örökre. Bajor Imivel Fülén szomszédok voltunk, reggel együtt mentünk kutyát sétáltatni, vásárolni, és benéztünk a helyi kocsmába is, beszélgetni.

Volt még egy „szerelmi” barátságom, amire nagyon büszke vagyok, Dajka Margittal. Ő kért fel duettre. „Drága szerelmem”, így szólított.

Volt, hogy éjjel kettőkor telefonált: kapros sztrapacskát akar enni hajnali négykor. Nekiálltunk Sacival, idejött, evett. Sacinak sosem köszönt. „Legközelebb ez már ne legyen itt!” – mondta a feleségem felé intve, amikor elment. Ilyen volt a humora. Így, nyolcvanon túl, az tesz engem igazán boldoggá, hogy a családom, a szeretteim körülöttem vannak.

Borítókép: Hot!-magazin