„Arról is zenés darabot írtam, mikor a húgom oltást kapott kullancs ellen”

A hazai színházi szakma egyik aduásza, vagyis inkább jokere Szemenyei János színész-énekes-zeneszerző. A népszerű színész kivételes muzikalitása már gyerekkorában megmutatkozott, mert – ahogy azt a Music & Me blognak adott nagyinterjúban elmesélte – már kisiskolásként is hangjátékokat és zenés darabokat írt. „Nagyon meghatározó volt számomra Csajkovszkij B-moll zongoraversenye. Kívülről tudtam az egészet, és már gyerekként készítettem rá hangjátékot magnóval. Ünnepekkor általában egy-egy ilyen hangjátékos kazetta volt az ajándékom a családtagoknak. Később (…) már arról is zenés darabot írtam, amikor kullancs elleni oltásra kellett vinni a húgomat” – mondta.

Ezek után nem is olyan meglepő, hogy már nagyon fiatalon a színésszé válás útjára lépett: pályafutását szülővárosában, Székesfehérváron, mindössze 13 évesen kezdte a Légy jó mindhalálig és A Pál utcai fiúk szereplőjeként. A színművészeti után 4 évig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt, majd 2 vígszínházas év után, 2011-ben a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, ahol sorra kapja az izgalmasabbnál izgalmasabb szerepeket.

A Csárdáskirálynő Bóni grófjáért például az idei Pécsi Országos Színházi Találkozón a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat vehette át.

Ha színházban ülünk vagy filmet nézünk, sokszor nem is sejtjük, hogy éppen az ő zenéjét hallgatjuk. Szemenyei János ugyanis zeneszerzőként is számtalan produkcióban működik közre – többek közt az ismert rendezővel, Mundruczó Kornéllal is több alkalommal dolgozott együtt, jelenleg pedig a Játékszín Táncos a sötétben című előadásához készít zenét. Ahogy azt a Music & Me-nek elmesélte, még a telefonját is használja komponálás közben.

„A zeneszerzés úgy működik nálam, hogy fejben kitalálom a dallamot, azután feléneklem a telefonomra, hogy el ne felejtsem, majd zongorán megkeresem a megfelelő akkordokat.

Ha már nagyjából megvan, hogy mit szeretnék, el kell mennem egy stúdióba. Közben társas lényként is szükségem van valamiféle kontrollra, hogy valakivel kommunikáljak arról, amin éppen dolgozom” – mesélte. Hozzátette azt is, hogy a színpadon vagy máshol szerzett zenei élményeit sem tudja teljes mértékben kizárni alkotás közben – de nem is törekszik rá. „Minden, amit hallok, hatással van rám – a nyolcvanas évektől kezdve odáig, hogy most éppen milyen előadásra próbálok. Az egyik darabot, amin éppen dolgozom, ösztönösen rockosabb irányba vittem el a zenémmel, mert éppen a Rocksulit próbáltam. Nincs baj ezzel, de persze azért figyelek arra, hogy ne vegyek át konkrét dallamokat.

Bár volt már olyan is, hogy véletlenül megírtam a Keresztapa zenéjét, csak egészen más hangszerelésben”

- mesélte nevetve Szemenyei János.

Nemcsak zeneszerzőként, de színészként is briliánsan lavíroz a műfajok között: október 13-án ugyanis Leonard Bernstein Candide című izgalmas musicaljének címszerepében lép színpadra a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében. Ez nagy feladat lesz, hiszen bár a Müpában megrendezett előadás a Broadway-bemutató hangszerelésével valósul meg, az operai magasságokat itt sem lehet megúszni.

„Én sosem kaptam klasszikus hangképzést, ezért is örülök a Candide-nak, mert hatalmas kihívás: operaénekesekkel dolgozhatok együtt, miközben én leszek az egyetlen, aki ezt a műfajt nem tanulta”

– tette hozzá.

Bernstein Voltaire klasszikus regényét fordította át a színpad nyelvére, amely szatirikus módon leplezi le az egyéni bűnöket és a közerkölcsöket. A térben és a szellem birodalmában megtett kalandos úton a főszereplőt az UMZE Kamaraegyüttes, a Pécsi Balett táncosai és a Magyar Állami Operaház Énekkara kíséri. A főbb szerepekben emellett Kálmán Pétert, Antonia Dunjkót és Geiger Lajost láthatjuk, a rendező Böhm György.

A teljes interjú a Music&Me oldalon olvasható.

Borítókép: Szemenyei János. Forrás: Müpa