Magyar Örökség Díjban részesült a Székely Nemzeti Múzeum

A Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért bírálóbizottság meghozta kilencvennegyedik döntését, a korunk, valamint a második világháborút megelőző időszak magyar teljesítményeinek folyamatos és rendszeres megnevezésében.

„Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy a 2019. március 23-án tartandó ünnepség keretében a Székely Nemzeti Múzeum is ebben a rangos kitüntetésben részesül.

A budapesti Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartandó ünnepségen az intézményünket méltató laudációt dr. Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mondja” – írta a Székely Nemzeti Múzeum közleményében.

1859-ben, Mikó Imre gróf aktív tevékenységének köszönhetően alakult meg az Erdélyi Múzeum Egyesület, amely az erdélyi magyar tudósokat és tudománypártolókat tömörítette, és amely az erdélyi nemzeti múzeum szerepét is betöltötte a társadalom szemében.

1875-ben ennek az egyesületnek kívánta felajánlani családi gyűjteményét Csereyné Zathureczky Emília is, amely így Kolozsvárra került volna át. A gyűjtemény azonban egyre népszerűbbé vált, s megtartásáért egyre többen léptek fel. Csereyné ezért 1877-ben a székelység javára ajánlotta fel a gyűjteményt, megalapítván ezzel a Székely Nemzeti Múzeumot.

A gyűjtemény – amelynek egy évvel korábban maga Kossuth Lajos is adományozott egy katonai érdemrendet – Sepsiszentgyörgyre került, ahol először a Székely Mikó Kollégiumban helyezték el.

A múzeum általános elfogadottságát mutatta, hogy a gyűjtemény méltóbb elhelyezésére hamar közadakozás indult, s így vásárolhattak telket a jövendő múzeumépület számára.

Az új múzeumépület tervezésére Kós Károlyt kérték fel, aki a kalotaszegi és a székely népi építészet elemeinek ötvözésével alkotta meg a Székely Nemzeti Múzeum 1912-ben befejezett, mesebeli, egyszerre ősi és modern épületét.

Az első világháborút lezáró trianoni döntés és a rákövetkező megrendülés az egész magyarságra máig tartó hatást gyakorol. A Székely Nemzeti Múzeum erejét és jelentőségét mutatja, hogy abban a rendkívül nehéz időszakban, amikor a szétszabdalt magyarság nemzetiségi jogait és azonosságának megőrzését az utódállamokban lépten-nyomon igyekeztek elfojtani, a múzeum nem egyszerűen csak túlélt, hanem virágkorát élte.

Szárnyai alatt nyílt meg az első magyar skanzen.

Kiállításai mellett nemzetközileg elismert intézményekkel működött együtt. Expedíciókat és konferenciákat szervezett, köteteket adott ki. Képes volt igazán modern nemzeti múzeumként működni, szervezni és sok tekintetben irányt adni a székely kulturális és tudományos életnek.

A második világháborút követően, a kommunista éra alatt elveszítette ugyan az egész Székelyföldet átfogó hatókörét, sőt megyei múzeumként a nemzeti múzeum megnevezést is, ám 1990-ben újra felvette a Székely Nemzeti Múzeum nevet.

A múzeum által folytatott gyűjtések és vásárlások során fejlesztett gyűjtemény immár közel 150 éve nap mint nap várja a látogatókat, hogy néprajzi, természetrajzi, régészeti és történeti gyűjteményein keresztül megérthessék a székelység különleges kultúráját történetét, örökségét és jelenét.

A Székely Nemzeti Múzeum központi intézményéhez ma szerte Székelyföldön hét külső gyűjtemény tartozik, amelyek kiállításaikkal folyamatosan várják az érdeklődőket. A Gyárfás Jenő Képtár, a Magma Kiállítótér, és az Erdélyi Művészeti Központ Sepsiszentgyörgyön, az Incze László Céhtörténeti Múzeum Kézdivásárhelyen; a Haszmann Pál Múzeum Csernátonon; a Csángó Néprajzi Múzeum, Zabolán; és az Erdővidék Múzeuma, Baróton.

A kiállítóhelyek és munkájuk jelzik azt az erős hálózatot, amelyet a múzeum tart fent.

A Székely Nemzeti Múzeum létrejötte, túlélése a székelység újabb viharos századában, nemzetmegtartó szerepe és erős társadalmi beágyazottsága élő példája annak, hogy a közösségért, a nemzetért alkotók és a múzeum összetartó közössége együttesen mi mindent képesek megteremteni.

Borítókép és fotók: A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Facebook oldala.