Több mint harminc gyereke volt a prímásnak – az ő életéről is olvashatunk a könyvben

Tudja-e a kedves olvasó, hogy Erkel Ferenc egyik fia a zenében kifejezetten tehetségtelen volt, de titkárként egész életében az apját szolgálta? Tudja-e, hogy Petőfi Sándor testvére (István öcsémhez!) haláláig őrködött híres bátyja jó híre felett? Tudja-e, hogy a kor egész Európában ünnepelt grafikusának, Vadász Miklósnak még Ferenc József is megengedte, hogy karikatúrát készítsen róla? Sal Endrének, a Mi, magyarok sorozat szerzőjének legújabb kötetében a nemcsak ezekre a kérdésekre kapunk választ, hanem csupa olyan történetet ír meg, amelyeknek szereplői mind a Fiumei úti sírkertben nyugosznak.

A Hősök és kalandorok / Mesél a Fiumei úti sírkert című könyv főszereplői nem héroszok, történelmi személyiségek vagy művészek, hanem hétköznapi hősök. A többségük nevét már hallottuk valahol vagy éppenséggel tudunk is róluk, de életük teljes történetét nem ismerjük. Az egyik megrendítő sors Forinyák Gézáé: az 1848-as forradalom idején még kisgyerek, de amikor az osztrák önkényuralom idején egyetemista lesz, társaival minden évben megemlékeznek a szabadságharc hőseiről. 1860. március 15-én a Kálvin téri református templomból vonulnak diáktársaival a temetőhöz, hogy koszorút tegyenek a szabadságharcos sírokra, de szuronyos osztrák katonák fogadják őket, és amikor erre Forinyák a koszorút bedobja a sírkert téglafalán, a tömegbe lőnek, és őt is eltalálják. A sérülésbe néhány hét múlva belehal, temetésén ötvenezren vesznek részt, néma tüntetés az osztrák önkény ellen.

Vannak olyan szereplők is, akik nem feltétlenül lehetnének a példaképeink, de kalandos életük tanulságos. Ilyen például Rácz Pali, a 19. század második felének híres prímása, aki Liszt Ferencnek, sőt a dúsgazdag Rotschild bankárnak is húzta a talpalávalót. Ő azzal is kitűnt, hogy négy feleségétől 34 gyermeke született.

A történetek olvasás közben eszünkbe juthatnak Kosztolányi híres sorai: „Ilyen az ember. Egyedüli példány. / Nem élt belőle több és most sem él / s mint fán se nő egyforma-két levél, / a nagy időn se lesz hozzá hasonló.” (Halotti beszéd). Nincs unalmas emberi élet, mindenkinek megvan a saját története, ami akkor is izgalmas és figyelemre méltó, ha nem lesz belőle történelmi személyiség.

A remek fotókkal készült kötet melléklete egy temetői térkép, amely a szereplők nyughelyét mutatja, ha kedvünk támad személyesen felkeresni a síremlékeket.