„Azt hittem, meghaltam” – Szász Júlia megtörte a csendet a balesetéről

„Azt gondoltam közben, hogy milyen jó filmet lehetne csinálni ebből a nézőpontból, ahogy mennek a neonok a mentőkocsi ablakában, meg azok a hangok” – idézi a színésznőt a Mandiner cikkében. 

Mint ismert, Szász Júlia, a Nemzeti Színház művésze tavaly november 10-én, a Rómeó és Júlia című előadás közben, a takarásban zuhant le a kollégája, Horváth Lajos Ottó karjaiban közel három méter magasról. Olyan súlyos sérüléseket szenvedtek mindketten, hogy azonnal kórházba szállították és megoperálták őket.

Szász Júlia élete a balesete óta több szempontból is teljesen megváltozott: a rehabilitáció mellett pszichológushoz is jár, a mozgása korlátozott lett, sőt, a színészi pályában sem biztos már, árulta el újságírói kérdésre. 

A balesete utáni időszakról is megosztott néhány részletet a színésznő. – Aztán azt hittem, hogy meghaltam, de az csak a dupla adag ketamin volt, amit belém nyomtak. Nagyon durva hallucinációim voltak, mesélte Szász Júlia. – Azt gondoltam közben, hogy milyen jó filmet lehetne csinálni ebből a nézőpontból, ahogy mennek a neonok a mentőkocsi ablakában, meg azok a hangok. Amikor kezdtem kitisztulni, akkor beugrott, hogy ú, basszus, ez a kórház, akkor valami nagy baj van – mondta.

Szász Júlia elárulta, hogy már a balesete előtt is „kiégési tüneteket produkált”. – Sokszor nehéz volt színpadra állnom. Az egész szakma helyzetéből adódóan is meginogtam, hogy ennek így van-e értelme. Azt éreztem, hogy csak egyre rosszabb lesz, fullasztó volt. Cserhalmi mondta, hogy amióta a pályán van, nem volt még ilyen nehéz színésznek lenni– árulta el a Nemzeti Színház művésze.

Az egykori kaposvári színészhallgató azt is bevallotta, hogy számára az a legfontosabb, hogy családja legyen, mint fogalmazott, számára ez sokkal fontosabb, mint nemzetközi karriert építeni. A baleset miatt egyébként is átértékelte, hogy minek van értelme az életben.