Kíváncsisága hajtotta világgá az ötvöskónyi cigánytelepről

Az ötvöskónyi cigánytelepről indult, a fővárost felnőttként látta először, s most – 35 évesen – egy kereskedelmi televíziónál dolgozik vezető beosztásban Budapesten Orsós Lajos. Minden nap sportol, és szabad­idejében a világot járja. 

– Könnyebb dolgom lett volna, ha látok magam előtt mintákat, de sajnos nem volt – kezdte történetét. – Hogy másoknak könnyebb legyen a kifelé vezető út, emiatt indítottam a „Kiút a cigánytelepről” című videósorozatom. Mi másról tudnék hitelesen mesélni, mint a saját életemről? 

Az ezer lelkes somogyi kistelepülésen, Ötvöskónyiban töltött gyermekéveire vegyes érzelmekkel emlékezik. – Munka nem volt, csak rengeteg nélkülözés. Én úgy nőttem fel, hogy a gyerekek mezítláb mászkáltak az utcán, a ruhákat a kerítésre teregették – sorolta. – Az összetartás erejét azonban hamar megtanultam odahaza. Édesapámék nyolcan voltak testvérek, így sok unokatestvérem van. Mindig bunyóztunk az árokparton, de ha kellett, mindig megvédtük egymást. Édesanyám nem tudta, hogyan kell gyermeket nevelni, csak azt tudta, miként nem szabad. Betanított munkásként napszámba járt, takarított. Olyan sokat dolgozott, hogy gyakran ízületi gyulladást kapott – emlékezett. 

– Gyerekként elkövettem egy hatalmas hibát, rendszeresen belenyúltam anyám pénztárcájába. Egy idő után már a bankkártyájáról vettem le kisebb-nagyobb összegeket. Egészen addig, mígnem érkezett egy levél, amelyben többmilliós adósságról értesítették. 

A nővérem sietett a segítségünkre, aki emiatt Németországban vállalt munkát, nélküle nem tudtuk volna ezt a hatalmas összeget visszatörleszteni. Egy életre megtanultam a leckét. A gyerekkorom azzal telt, hogy a nővérem próbált megvédeni saját magamtól. Sokszor nem hagyta, hogy elmenjek a haverokkal a veszélyes bulikba. 

Orsós Lajos kitűnően tanult, így bátran felvételizett a kaposvári Toldi-gimnázium drámapedagógia tagozatára. – A siker ritka vendég ott, ahonnan származom. A verseknek nagyon sokat köszönhetek, de ez önmagában még nem lett volna elegendő ahhoz, hogy megváltozzon az életem. Főleg, mert a gimnáziumi éveim alatt nagyon sokat kimaradtam az iskolából, rengeteget lógtam. A váltás, hogy ne olyanná váljak, mint sokan odahaza, egyedül nem ment volna. A segítséget azonban kamaszként nehéz volt meglátni és elfogadni. Kellett hozzá egy egész csapat, hogy jobb belátásra térjek: az édesanyám, a nővérem, a gimnáziumi tanáraim és egy barátság – mesélte. – Értem mentek csatába, figyelmükkel tüntettek ki. A közös küzdelem egyik legfontosabb stratégiája az elfogadás volt, amelyet a gimnáziumban tapasztaltam. Nem megszabadulni akartak tőlem, hanem utat mutatni. 

Lajos azt mondta, azóta is szerencsésnek érzi magát, mert hosszú évek óta olyan környezetben mozoghat, ahol nem számít, kinek milyen színű a bőre, milyen vallású. – A gondolkodás, a teljesítmény számít, valamennyi munkatársam ezt tartja fontosnak. Ma már, ha bemegyek egy belvárosi boltba, inkább külföldinek néznek, mint cigánynak, gyakran angolul szólnak hozzám az eladók. Olyankor belemegyek a játékba, és angolul válaszolok nekik. 

Orsós Lajos egy pályázat adta lehetőséget ragadott meg, így került a televíziótársasághoz, ahol gyakornokként egy éven át valamennyi műsor készítését végignézhette, majd egyik hétről a másikra egy 300 fős csapatba került. 

– Volt egy időszakom, amikor elszállt velem a ló, nagyképű lettem, de hamar rájöttem, hogy nem megfelelő a kommunikációm, sokakat megsértek vele, nem jó útra léptem. Szinte kivétel nélkül az összes kollégámat megbántottam akkoriban. Évekig tartott visszaszereznem a bizalmukat. Már szeretném azt hinni, hogy rászolgáltam a szakmai és az emberi elismerésükre. 

A fiatal televíziós szakember számtalan műsor készítésénél bábáskodott. Napjainkban is egy ismert műsor gyártását és felvételét vezényeli. Orsós Lajos szerint sikerének titka a nagyfokú kíváncsiságában rejlik, ami kulcs volt ahhoz, hogy kinyíljon előtte a világ. Őszinte videóival ő maga is szeretné azok előtt kinyitni, akik keresik a kiutat a mélyszegénységből. 

Szemléletváltást adott mindkettejüknek a barátság 

Orsós Lajos úgy érzi, sokat köszönhet gimnáziumi barátjának, akivel ma már közös projekteken dolgoznak, üzlettársak lettek. – Mindenben az ellentétem volt: szőke, kék szemű, rendezett családi háttérrel és teli pénztárcával – mondta nevetve. –Három éven át utáltam, mert mindent megadott neki az élet, amit nekem nem. Én a pénzére áhítoztam, őt a kultúrám érdekelte. Ez volt az, amit nem kaphattunk meg egymástól. Általa egy új közegbe kerültem, ahol számomra új játékszabályok voltak. Ráadásnak kaptam a barátait, az édesanyját, aki a második anyám lett, és egy másfajta gondolkodást. Őszintén és közvetlenül tudtunk kommunikálni, ami jó stratégiának bizonyult. Richárd megismerte a családomat, volt velem cigánybálban is, én pedig – mert rendszeresen dolgozunk együtt – végül is kaptam a pénzéből, de nem ajándékba, hanem már megdolgozom érte. 

Fotó: MW