Folyamként hömpölygött át a házakon a villámárvíz Kercseligeten

– Lett egy hasadékunk! – mutatta az udvarában keletkezett méter mély vízmosást Horváth Balázs. Jakuzzinak is jó, jegyezte meg a gödör alját elborító sáros vízre fanyar humorral. Körülnézett, aztán csak annyit állapított meg, hogy a kertjét is „széjjelmosta” az özönvíz. A szomszéd kapu előtt egy asszony hatalmas sárkoloncot dobott odébb a kapával.

– Hömpölygött a víz az udvarban, mint a Duna! – mondta takarítás közben. – Borzasztó volt átélni, de szerencsére nem lett senkinek baja. De a fákat hátul mind kidöntötte.

A nádfői réten 200 méter hosszan jött az áradat, és a Petőfi utcán tört át a víz. Három embert ki kellett telepíteni, kettejüknek az önkormányzat biztosított ideiglenes szállást. Az egyikük Kovács Attila, aki az óriási sártengeren átevickélve a házába is beengedett, miközben felidézte az átélt, veszélyes pillanatokat.

– Éppen főztünk, amikor hallottuk, hogy hatalmas robajjal betört a víz – emlékezett. – A szél levitte a cserepeket a tetőről, szakadt be a mennyezet, onnan is áztunk. Egyre magasabb lett a vízszint, a derekamig ért. Én a saját lábamon mentem ki, a nővéremet a tűzoltók hozták ki a házból.

Volt, ahol befolyt a víz a lakásba, és volt, ahol csak egyetlen lépcsőfok választotta el ettől a családot.

– Ilyen óriási, orkán erejű szelet még nem láttam! Nálunk is beázott a kiskonyha – fűzte hozzá Bakos Pál.

– Nem értem, hogy honnan jöhetett ennyi eső! – töprengett Szekeres Tihamér. – A pincém egyszerűen leszakadt, elvitte a víz, hiába volt téglával kibélelve. Biztosításom nincs, tömésházra nem kötnek. Az előnyugdíjamból nem tudom rendbe hozni.

Takarítják a járdákat a faluban, egyelőre többet nem tudnak tenni, de hétfőn bejelentették hogy vis maior kártérítést kérnek az államtól, mondta a település polgármestere, Mecseki János. Éppen cipőt cserélt, már a sokadikat, szabadkozva, mert reggel óta csak sárban járt. Negyedszer tartott terepszemlét.

– Az államkincstár szakértői néhány napon belül megérkeznek, statikusokat is várunk, hogy felmérjék az elárasztott épületek állapotát – mondta a településvezető. – Addig árkolni sem tudunk, bár egy vállalkozót felajánlott egy kis markológépet a sármentesítő munkához. Délutánra már fertőtlenítést terveztünk. Szombaton este szórólapon tudatták a DRV Zrt. munkatársai, hogy a helyiek csak forralva igyanak a vízvezetékből. Azóta becsületesen dolgoznak azon, hogy megtisztítsák a helyi kutat.

Összefogásban bíznak, adományokat várnak

Az idősek arra emlékeznek, hogy 1967 táján volt hasonló katasztrófa erre. A völgyben fekvő kis falut az elmúlt 11 évben már háromszor érte hasonló áradás, de ez a mostani volt a legnagyobb. Jellemző a víz erejére, hogy egy 80 lóerős traktort is megtolt. A polgármester kitért arra is, hogy tárgyalásokat kezdenek a dombtetőn lévő mezőgazdasági terület tulajdonosával egy vízelvezető rendszer kialakításáról, hogy a sok hektárnyi szántóról ne a falura zúduljon a csapadék. A helyiek az összefogásban keresik a megoldást. Adományként kaptak már téglát és cserepet, de fóliából sokkal több kellene. Egy fiatal ács felmérte a tetők állapotát, és sok segítő jött az iszapot, sarat eltakarítani.