Pusztainé Takács Erika lett a tizedik Arany Rózsafüzér-díjas

– Miért akar valaki már gyermekként hitoktató lenni?

– Nagy szerepe van ebben a nagymamámnak, aki pedagógusként negyven évig egy egész falu kulturális életét szervezte, miközben elnézték neki, hogy gyalog átjárt egy másik helység templomába misére, mert a saját településükön nem mehettek templomba az akkori rendszer miatt. Sok dolgot tanultam tőle, amit a munkám során hasznosítok, mint például karácsony előtt a pásztorjáték betanítását. A Szentlélek szintén mindig velem van, és ezt a hivatást nem tudnám a férjem háttér tevékenysége nélkül a jelenlegi intenzitással végezni. Az egész úgy kezdődött, hogy sehova nem vettek fel, ahova jelentkeztem érettségi után. Elvégeztem a „Hajszoló”-t, ami akkoriban egy országos katolikus ifjúságvezető képzés volt. 1993-ban már „mindenki” hittanra szeretett volna járni, kellett a hitoktató. Három órában hittant tanítottam, miközben egy ma OKJ-s- nek nevezett népművelő képzésre jártam. Még mindig hordom azt a kabátot, amit az első fizetésemből vettem huszonöt évvel ezelőtt. Egy idő után kevésnek éreztem a tudásomat, és néhány kaposvári társammal felvételizni mentünk a pécsi Hittudományi Főiskolára. Négyen indultunk útnak egy Trabanttal. A gyakorlatszerzés alatt tanítottam kertvárosi tehetősebb családok gyermekeit és sérült fiatalokat is…

– S hogyan pont a Szent Margit-Szent József plébánia a munkahelye?

– A kaposvári Szent Imre Templomban „nőttem fel”, ahogy Rumszauer Miklós atya is. Onnan ismertem őt. A tizennyolcadik születésnapomon szentelték pappá. Amikor a Szent Margit- Szent József plébániára került, egyszerűen megkérdeztem tőle, hogy nincs-e szüksége egy hitoktatóra. Ennek már tizenöt éve.

– Igen összetett a munkája, vezető hitoktatóként tárgyal az iskolákkal, kérelmek, adatlapok alapján összeállítja a gyerekcsoportokat…

– Koordinálom a többi hitoktató munkáját és magam is öt iskolában tanítok, huszonhárom osztályban.

– A hitoktatói tevékenysége azonban nem csak az iskolai oktatásra terjed ki, ugye?

– Amikor édesanya lettem és gyermekeimnek túl hosszúnak és kevésbé érthetőnek bizonyult a prédikáció, végiggondoltam, hogy valójában mi is a célunk. Az, hogy minél több gyermek maradjon a templomban. Ezért a mise első részét a gyerekekkel az altemplomban töltjük, ahol az ő nyelvükre lefordított igeliturgiát tartunk. Énekelünk, imádkozunk, és a szentírási részeket „gyereknyelvre” fordítjuk nekik. Ezek gyakran interaktív foglalkozások.

– Interaktív foglalkozások kapcsán tart lányoknak felvilágosítást is.

– Öt évvel ezelőtt jártam egy képzésre, amely elsősorban a szülőknek segítség kommunikálhatóvá tenni lányuk felé a serdülőkori testi és lelki változásokat. A „Ciklus Show” elnevezésű programban a szülői estet követő napon 15-20, legalább negyedikes lánynak tartjuk egyszerre az öt órás foglalkozást az iskolák kérésére, nagy sikerrel. Jelenleg a „Pure” elnevezésű képzésre járok, amelynek előadásai kapcsán középiskolás lányokhoz szólunk majd.

– Felnőtteknek is szervez nem a hagyományos értelemben vett „kapcsolatépítő tréningeket”.

– Ugyancsak öt éve, egy Esküvő Kiállítás kapcsán jött az ötlet, hogy miért ne jelenhetnénk meg ott egy olyan standdal, amely az egyházi esküvőt népszerűsíti. Ezzel a gondolattal csaknem egyszerre alakítottuk a Házasság Hete kaposvári programjait, amelynek kapcsán egy szerelmes kalandtúra szervezője lettem. Ezt, azóta én koordinálom. Az idei kalandtúrára még jelentkezhetnek párok: előre megadott feladatokat kell teljesíteniük, természetesen együtt.

– Amikor a tanév véget ér, még mindig nem pihen, a szülők válláról egy hétre leveszi a gyermekelhelyezés terhét, amíg ők dolgoznak…

– A gyerekekkel kapcsolatos munkám során a legfontosabbnak a közösség létrehozását tartom, mert annak van megtartó ereje. Kamaszkorban, amikor gyakran megkérdőjeleződik a gyermekben a családból hozott dolgok jelentősége, a kortárs csoportnak nagy jelentősége van a hit kérdésében is. Nem mindegy a társaság összetétele. Minden évben szervezünk nyári napközis tábort, amelynek keretében kézműveskedünk, ellátogatunk a Meistro Lovastanyára, akadályversenyt tartunk, és egy napot a Virágfürdőben töltünk el strandolással. Minden nap van hitoktatás, a tábort pedig szentmisével zárjuk.

– A legutóbbi szentmisén bérmálás volt, amelyen Varga László megyéspüspök is részt vett. Rumszauer Miklós atya, ezen alkalommal Aranyrózsafüzér Díjjal jutalmazta eddigi tevékenységét. Mit szólt a kitüntetéshez?

– Nem számítottam rá, mert nem önkéntesként dolgozom, csak végzem a dolgomat, ami a munkaköri leírásomban szerepel. Ugyanakkor érzem, hogy ez az elismerés jelzése annak, hogy megerősítsenek abban, hogy szükségük van rám. A férjem nagyon sokat vállal, nélküle nem menne.

– Milyen tervei vannak a továbbiakban?

– Augusztus végére egy lelkigyakorlatot szervezünk azoknak a nőknek, akik elvesztették magzatukat, és novemberben az abortuszon átesetteknek segítünk lelkileg. Fontos lenne, hogy az elvesztett magzatokat személyként kezelhessék, ezért lelki gyógyulásukat elősegítve tervezzük egy emlékhely létrehozását.

Tíz éves az Aranyrózsafüzér

A vándordíjat Rumszauer Miklós plébános alapította tíz évvel ezelőtt. Az aranygyűrűn, amely egy arany láncon függ. tíz kis pötty van, amellyel egy tizedet imádkozhat el a jutalmazott,

miközben az ujja körül forgatja a gyűrűt. – Egy szociológiai és nyelvészeti tanulmányban olvastam, hogy legritkábban használt szavaink között szerepel a „köszönöm”, a „kérem”, a „szépen”. Manapság mindent természetesnek veszünk, hogy „jár” nekünk, de ez nem így van! Illik megköszönni azoknak a szolgálatát, akik segítik az egyházközség életét – mondta Rumszauer Miklós plébános, az erkölcsi elismerésnek szánt díj ötletgazdája, amelyhez egy bársonykötéses emléklapot is átadnak a jó szolgálatot teljesítő kitüntetettnek. Az idén tizedik alkalommal adták át az Aranyrózsafüzért.