Az Isten háta mögött laknak, de az Isten tenyerén élnek

A településen fénykorában több mint 300-an éltek, ám 30 évvel ezelőtt szinte teljesen elnéptelenedett. A 90’-es évek elején azonban sok városi, sőt nagyvárosi család fedezte fel a környék adottságait, ahol harmóniában élhetnek a természettel. Így mára 170 lelket számlálnak a kanyargós erdei úton megközelíthető településen. A település úgy simul

bele a tájba, hogy amikor beérünk a központba, akkor sem hisszük el, hogy megérkeztünk. S ha Visnyeszéplak a világ végén van, akkor Máté László és családja azon is túl lakik. A falu utolsó háza az övék. 1994-ben, az elsők között költöztek ide a fővárosból.

– Ez a minimum, amit meg kell lépni napjainkban – mondta házigazdánk. – A mostani civilizált világ bajban van. Úgy érzem, a mai nyugati világ olyan, mint a gyorsvonat, ami egy szakadék felé robog. S nem mindegy, hogy valaki kártyázgat a vonaton, vagy leugrik róla. Mindkettő veszélyes, de nagyobb kockázat a városban maradni. Mi nem menekülésként jöttünk ide, inkább folytatni a teremtést, amit Isten elkezdett – mondta a hatgyermekes Máté László, aki egy negyven éve üresen álló házat vett meg, amelyet teljesen benőtt a szeder valamint az aljnövényzet. Azóta szépen rendbe tették a területet.

– Itt van a mennyország, mindent meg lehet élni, sár van, hó van, más minőségű az élet, szívesen nevelem itt a gyermekeimet – mondta Máté László. Ott jártunkkor felesége éppen tésztát dagasztott és azon gondolkodott, befűtse-e a búbos kemencét. A kávéba frissen fejt tej került. A Máté család szereti a csendet, a madárcsicsergést, itt nem kell szirénahangra riadniuk, mint annak idején, amikor Budapesten éltek. Azt mondják, sok mindenről le kellett mondaniuk, de azokat már felesleges dolgoknak gondolják.

– Amikor ideköltöztünk, tízen laktak itt, nem volt víz, nem volt út, nem volt áram, nem volt pénz sem, pedig korábban lakott hely volt Visnyeszéplak, ám a hetvenes években mindent lebontottak – mesélte Máté László, aki a kezdetekkor többedmagával kiállt azért, hogy legyen iskola a folyamatosan Visnyeszéplakra települő családok gyermekeinek. Addig jártak az illetékes hivatal nyakára, míg sikerült egy egyedülálló oktatási intézményt létrehozniuk. A gyerekek tanítását igyekeznek a helyi tanárokkal megoldani, ugyanis sok az értelmiségi, pedagógus szülő. A diákok pedig magas színvonalon teljesítenek, sok közülük már egyetemre jár.

– Az iskolaszervezés a szülőket is összehozta – kapcsolódott be a beszélgetésbe Máté Piroska. – Heti négy-öt program is van, amikor találkozunk. Működik asszonykör, amelynek keretén belül például ruhákat foltozunk, úgy jobban telik az idő, miközben beszélgetünk. De van férfikör, kosárfonó szakkör, összegyűlünk imádságra is, és vannak koncertek, színjátszókör, valamint filmklub. Egy projektor segítségével mozizunk – mesélte az asszony. Hozzátette: gyakran van mit ünnepelni is, a névnapokat ugyanis tartják a helybeliekkel.

– Tíz embert is tudnék a nap minden órájában foglalkoztatni, de ehelyett a gyerekekkel megcsináljuk – mondta Máté László, aki három lovát, két tehenét, két szürkemarháját,

rackáit, malacait és aprójószágait mutatta meg nekünk, valamint azt a legelőerdőt, amelyet szintén ők hoztak létre. A meglévő fák között elvétve gyümölcsfák is helyet kaptak, amelyeket így nem tesz tönkre kártevő. – Itt nincs rossz idő, ha esik, annak is örülünk, olyankor a műhelyben tevékenykedem, fafaragó vagyok – mondta Máté László, aki bízik a gondviselésben. – Addig szeretnék élni, amíg tudok működni, amíg hasznos lehetek. Nyilván a gyerekek nagyon sokat segítenek, és bízom bennük és a Jóistenben, hogy nem hagy cserben.

A polgármester pásztor is egy személyben

Füszfás Balázs, Visnyeszéplak polgármestere nemcsak a falubelieket, hanem az önkormányzat nyáját is terelgeti. Itt ugyanis az önkormányzatnak nyája van. – Sokat gondolkodtam, hogyan lehetne megélhetési lehetőséghez jutni – mondta. – Régen marhagulya és birka volt a bevételi forrás. Az előbbi túl nagy falatnak bizonyult, ezért maradtunk a juhoknál, ám az állatokkal való foglalkozás nem érintett meg mindenkit. – Tavaly vásároltunk három üszőborjút, amelyekkel egy család lelkiismeretesen foglalkozik. Közösségi gazdálkodásban gondolkodom, úgy érzem, ez egy kitörési lehetőség. Disznók, méhek vannak már, sajnos a lótartás ebből a szempontból nem vált be – mondta Füszfás Balázs, akinek nagy munkája van a 250 birkából álló nyáj tartásában. Földet is vásárolt az önkormányzatnak a falugazdasághoz. Szeretné inspirálni a következő generációt, akik Visnyeszéplakot választanák. Ezért szívesen adná bérbe az önkormányzat földjeit azoknak, akik ebből szeretnének megélni, és van hozzá ötletük. Az egykor Budapestről Somogyba települt Füszfás Balázs eredetileg szakképesített magasépítő, nemcsak juhászként, hanem lelkipásztorként is terelget egy másik „nyájat”.