2018.11.04. 15:30
Az egykori házáért tüntetett a kilakoltatott férfi
Kilakoltatásának tizenötödik évfordulóján egyszemélyes, utcai tüntetést szervezett egy kaposvári férfi, mert azóta sem tudja elfogadni, hogy bár jogszerűen, de szerinte méltánytalanul került utcára, és emiatt félresiklott az élete.
Pauncz István ma hajléktalanként, vagy ahogy önmagáról fogalmaz, lakcím nélküliként él. Ennek ellenére közben beiratkozott a Szegedi Egyetemre, hogy fizikát tanuljon, de végül nem fejezte be a tanulmányait. A tüntetésre egy nyomtatott írással készült, papírra vetette a történetét.
A férfi a szülei halála után örökléssel jutott a házhoz még 1987-ben. Akkortájt nehéz fizikai munkát végzett, illetve betanított munkásként dolgozott. A bérét hét évig gyűjtögette ifjúsági takarékbetétben. Szinte mindent a házára költött: PB-gázos, cirko-gejzíres központi fűtést szereltetett be, szennyvízcsatorna bekötést csináltatott, a fürdőszobát felújította és új ajtókat vásárolt. Később egy magáncégnél dolgozott, ahol tartoztak neki a bérével. Meg volt győződve arról, hogy kifizetik neki a tartozást, ezért ugyanakkora összegű hitelt vett fel egy banktól. Azonban a munkaadója csődbe ment, ezért soha nem fizették ki neki a bértartozást.
– A felszámolás alatt is hitegettek – panaszolta a férfi. – A munkaügyi bíróság nekem adott igazat. Papírom van róla, hogy a volt munkahelyem tartozik nekem 416 ezer forinttal. A banki tartozásom viszont 345 ezer forintot tett ki. Nem tudtam törleszteni, ezért végül elárverezték a házat.
Egy hölgy vásárolta meg az ingatlant 300 ezer forint körüli összegért. Pauncz István a tüntetéssel annyit akart elérni, hogy ismerjék el az igazát.
Bejelentette a rendőrségen a demonstrációt. Kerékpárral érkezett az egykori háza közelébe, ahol a tüntetés alatt reggel 8 órától 17 óráig többnyire egy párnán üldögélt az árokparton. A tábláját egy tűzcsaphoz rögzítette.
Pincében, garázsban lakott
A 2003-as kilakoltatásra rossz visszaemlékezni, mondta Pauncz István. Senkinek nem kívánja, hogy idegenek betörjenek a házába, és az ingóságait kihordják ajtón-ablakon, turkáljanak benne. Majd az értéktelennek ítélt holmit, benne családi fényképeket, iratokat, ruhákat, lakásfelszerelést és a spájz tartalmát konténerekbe dobálva ismeretlen helyre szállíttassák. Ezután egy ismerősétől megkapta egy ivánfahegyi pince kulcsát, ahol meghúzhatta magát. Később egy bérelt garázsban lakott. Most egy Kaposvár környéki hétvégi házban él, ahol nincs víz és áram, és zár az ajtón, mert annyiszor feltörték már az épületet a tolvajok. Azonban onnan már elvinni sincs mit.
