A segítség a vérükben van, s ez is élteti a Prima-díjas csapatot

– Azt gondolom, hogy a pénz is számít, sőt ebben az ínséges időben nagyon is számít, de nekünk az első és legfontosabb a közösség döntése volt. Hiszen itt nem négy ember döntött, hanem egy nagy közösség, aki nyilván figyelemmel kísérte az elmúlt 20 év munkáját. Egy tükröt állítottunk magunknak azzal, hogy elfogadtuk a jelölést és azt kaptuk vissza, amit titkon reméltünk is. Nemcsak itthonról, hanem határainkon kívülről is jöttek visszajelzések, olyan helyekről, ahol már segítettünk. Külföldről is kaptunk szavazatokat.

– Mire tudják fordítani az elismeréssel járó 250 ezer forintot?

– A pénznek már megvan a helye, hiszen 2016-ban egy új szertárba költöztünk, amit csak banki segítséggel tudtunk megvenni. Az a cél, hogy minél hamarabb vissza tudjuk fizetni a kölcsönt, mert csak utána tudunk nagyobb fejlesztést megvalósítani.

– Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Miért volt szükség arra 20 évvel ezelőtt, hogy megalakuljon a „KÖTÉL” Egyesület?

– Nem versenyezni akartunk a hivatásosokkal, hanem közösen dolgozni velük. Kiegészíteni azokat a hiányosságokat, amivel kevésbé voltak felszerelve. Ezért hoztunk létre egészségügyi, alpin és búvárcsoportot, valamint olyan speciális ágazatokat fejlesztettünk ki, amivel jól ki tudtuk egészíteni egymást. Számos esetben nem önmagunk avatkozunk be, hanem közösen dolgozunk. A megalakulás az ma is aktuális, hiszen 75 település tűzvédelmét látja el a kaposvári tűzoltóság, ez nem kis szám. Idén is többször volt már példa arra, hogy a kaposvári egységeknek vidéken volt dolguk és nekünk kellett mennünk lakástüzet oltani, később pedig csatlakozott a szigetvári és a dombóvári egység. De ha mi nem kezdjük el az oltást, akkor meg kellett volna várni, amíg a szomszéd városból ideér a segítség. Hiába vannak gyors autók, a tűzesetnél az idő az nagyúr, illetve a helyismeret fontos.

– De mégis, miért adja a fejét valaki arra, hogy önkéntes legyen? Miért nem állt be a hivatásos tűzoltók közé?

– Történ egy baleset 20 évvel ezelőtt. A Toponári úton kigyulladt egy autó, a kocsiban pedig egy édesanya a gyerekivel bent égett. Az, hogy én felszerelek hivatásos tűzoltónak az csepp a tengerben és nem lesz tartalékcsapat Kaposváron. Ezért döntöttünk úgy, hogy alakítunk egy életmentő egyesületet, kiegészítve hivatásos tűzoltókkal. Így már nem három, hanem négy egység van szolgálatban. Ha pedig a hivatásos állomány elhagyja a várost, akkor mi itt vagyunk és segítünk a bajban.

– A két évtizedben meddig tudtak fejlődni?

– A húsz év nagyon dinamikus fejlődést eredményezett. Amikor megalakultunk 1998-ban, még a saját felszereléseinkkel kezdtünk el dolgozni. Azt gondolom, hogy amit akkor vállaltunk és félszázan megfogalmaztunk az alapszabályzatunkban, az mai napig megállja a helyét. Első körben Kaposváron szerettünk volna segíteni, aztán később elláttuk Somogy megyében is a feladatokat, majd mentünk a Dunántúlra és az ország távolabbi pontjaira. Pár éve pedig a nemzetközi mentésekben is részt veszünk.

– Mennyi bevetésen van túl az egyesület?

– A kettőezret már meghaladtuk, ez mind éles bevetés volt. Gyakorlatilag csak három esetet nem tudtunk lezárni. Eltűnt személyekről van szó, akikről a mai napig nincs információnk, sajnos nem sikerült megtalálni őket. A többi eseményt az lezártuk és sikeres volt. Ha egy eltűnt embert holtan megtalálunk azt is sikernek könyveljük el, mert a családja el tud köszönni tőle.

– Vannak emlékezetes bevetéseik az elmúlt húsz évből?

– Nem kell visszakanyarodni olyan messze. A közelmúltban a trafikgyilkosságnál segítettünk a rendőrségnek, aztán a Szita Bence gyilkosságban is dolgoztunk. Voltunk a vörösiszap katasztrófánál, alföldi erdő tűznél, budapesti sportcsarnok tűznél is. Aztán volt egy év, amikor azt mondtam az évzáró alkalmon, hogy a kasszasikerek évét zártuk. Erre mindenki felkapta a fejét, hogy vajon mennyi pénzünk lehet, de nem erről volt szó, hanem abban az évben 13 ATM készüléket találtunk meg az országban. Ezeket különböző helyszíneken és időpontokban lopták el, nekünk pedig az volt a feladatunk, hogy megtaláljuk. Mind meglett, természetesen üresen.

– Egy ilyen esethez miért a „KÖTÉL” Egyesületet hívják?

– Mert jól fel vagyunk szerelkezve. A ballisztikus dolgokat fel tudjuk kutatni, vízalatti keresésre alkalmas felszereléseink vannak. Olyan súlyos eseménynél is dolgoztunk, amit kilencven évre titkosítottak, úgyhogy erről nem beszélhetek.

Minden képesítése megvan

Bodó László szinte minden bevetésen ott volt az elmúlt húsz évben. A „KÖTÉL” Egyesület elnökének az alapfokú vizsgától a tűzoltás vezetésig minden papírja megvan. Emellett alpin, búvár, kutyás és elsősegélynyújtásból is szerzett képesítést, valamint nemzetközi kutató-mentő oktatói vizsgával is rendelkezik.

Különböző szakmák erősítik az egységet

A „KÖTÉL” Egyesületnek jelenleg 42 tagja van. A csapatot nagyon különböző emberek alkotják, akiknek ugyanaz a céljuk. Az egyesület elnöke, Bodó László például informatikus, jelenleg térüzem vezetőként dolgozik, de egészségügyi dolgozó, hivatásos tűzoltó, pedagógus, lelkész, alpinista és mérnök is található az életmentőknél. Bodó László szerint jó, hogy ennyire mások a tagok, hiszen minden bevetésnél képviselteti magát egy-egy szakma, ezért sokkal könnyebben oldják meg a feladatokat. Az évenkénti 140 bevetés mellett csaknem 15 gyakorlaton vesznek részt a kötelesek, így egész évben fejlődhetnek és tanulhatnak a csapat tagjai. A hasonló gondolkodású, önzetlen tenni akarók jelentkezését pedig most is várják.