Ismét remekelt a Somogy Táncegyüttes viselettárosa

Varrógéptől hangos az Együd Árpád Kulturális Központ. Vidáné Csendes Cecília épp a művészeti iskola fiataljainak ruháit javítja, állítja össze a csomagokat a hétvégi műsorukra. Mindent gondosan átnéz.

– Nem volt ki varrta a viseleteket és akkor pont női szabónak tanultam – mesélte a kezdeteket Vidáné Csendes Cecília. Hozzátette: Csíkvár Tímea barátnőjével elkezdték szétszedni az eredeti régi viseleteket és ez alapján próbálta lemásolni a darabokat. Azóta már nem csak szét szed, hanem maga is készít szoknyákat, pruszlikat vagy éppen fejdíszeket. A közelmúltban a szakmai zsűritől Zalaegerszegen Hagyományos Mester Remek címet kapott szilágysági, törökkoppányi női és férfi viseletéért. Utóbbiban segítségére volt Csapó Angéla, ő szőtte az anyagot és az inget karádi asszonyok hímezték ki.

– Nagyon sokat dolgoztam velük. Először régi fotókat, leírásokat kerestem. Nagy segítségemre volt a Néprajzi Múzeum és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum. Miután sikerült anyagokat szerezni, akkor a nagyítómmal tanulmányoztam és próbáltam megvalósítani hogyan nézhetett ki az 1900-as években – mesélte Vidáné Csendes Cecília.

– A 100 évvel ezelőtti anyagokat lehetetlen beszerezni, de próbálok hasonló színű, formájú, anyagút keresni – jegyezte meg.

Akkor, hogy Népművészet Mesterévé válhasson 25 B–s és 5 A–s minősítésére van szüksége. Nagy vágya Törökkoppány, Buzsák, Szenna, Berzence viseleteit elkészíteni. Az utóbbi időben pedig egyre több korhű fejdíszt is alkot, persze mindent kézzel var rá az utolsó flitterig vagy csipkéig.

– Nagy büszkeség, mikor a somogyosok felveszik ezeket a ruhákat és a fesztiválokon, rendezvényeken megdicsérik a viseleteket. Célom, hogy ne hagyjam veszni azt a gazdag népi kultúrát, amelyet egyre kevesebben készítenek már – jegyezte meg Vidáné Csendes Cecília.