A magyar Nobel-díjasokat, és a szerzetesek szerepét is kutatja

– Meglepte a díszpolgári cím?

– 73 évesen az ember túl van néhány elismerésen, s bár ezek között vannak országos kitüntetések is, mégis elmondhatom, hogy kaposvári díszpolgári címnek örülök a legjobban. Ez a szülővárosom, sőt a szüleimnek, a nagyszüleimnek és a dédszüleimnek is. Ha a felmenőimet sorra veszem, mind a 14 ismert ősöm Kaposváron élte le az életét, és a helyi temetőben nyugszanak. Mindenszenteken és halottak napján úgy tudok az őseim sírjainál egy-egy imádságot elmondani, hogy nem kell elhagynom a várost.

– A közéleti munkájának tulajdonítja az elismerést?

– A közel negyed évszázada tartott ismeretterjesztő, tudománytörténeti előadásaimnak biztosan volt ebben szerepe. Több mint száz előadást tartottam, más városokban is, néhányat a határon túli magyaroknak, de a zömét Kaposváron. Két évtizede elnöke vagyok a Somogyi Tudósklubnak, és néhány év óta a Kaposvár Polgáraiért Egyesületnek. Az elmúlt két évtizedben tudománytörténeti emléktáblák felállítását szerveztem Kaposváron. Több mint tíz tudósnak állítottunk emlékhelyet, köztük Császár Elemér fizikusnak, Kajtár Márton vegyész professzornak, a régi cukorgyár mérnökeinek és vegyészeinek. Legutóbb Taky Ferenc egyetemi professzornak, aki 1956-ban a Műegyetem forradalmi bizottságának elnöke volt.

– Honnan vezetett az útja a tudomány világába?

– Andor öcsémmel nagyon szép gyermekkorunk volt, szüleim és nagyszüleim gondoskodásának köszönhetően harmonikus családban nevelkedtem. Általános iskolai tanulmányaimat a Petőfi Állami Általános Iskolában folytattam, a Petőfi utcában laktunk. Középiskolásként a pécsi Zipernowsky Károly Gépipari Technikumban tanultam, ahol egész kis kaposvári diákkolónia volt. Sosem felejtem az igazgatóm a tanévnyitó beszédét, amikor azt mondta nekünk, megszeppent kis elsősöknek, hogy ez egy nehéz iskola, ezért a tanulást rögtön az elején kell nagyon komolyan venni, aztán lehet majd egy kicsit tovább erősíteni. A középiskola reál irányultságú volt, de nagy becsülete volt a humán tudományoknak is.

– Melyik tantárggyal kötött közelebbi barátságot?

– Bajban voltam, amikor a szakkörök közül kellett választani, mert ugyanúgy szerettem a magyart és történelmet, mint a matematikát, a fizikát vagy a műszaki tárgyakat. Érettségi után rögtön felvettek a Műegyetem gépészmérnöki karára. Az akkori húsz pontos felvételi rendszerben 19,5 pontot értem el. Az egyetem után néhány évig tervezőmérnökként dolgoztam. De megmaradt az érdeklődésem, ami ugyanúgy vonzott a reál és humán tudományok felé. Az egyetemen felvettem a mérnöktanári szakot is. 1978-ban megpályáztam és elnyertem egy tanári, adjunktusi állást az akkori tanítóképző főiskolán Kaposváron. A tanítóképzőn egyensúlyban voltak a reáliák és a humán órák, és ez megfelelt nekem. Technikai jellegű tantárgyakat, természettudományokat tanítottam a tanítójelölteknek. 2005-ben megkaptam az egyetemi tanári kinevezésemet a Kaposvári Egyetemen.

– Hogyan alakult a tudományos pályája?

– 1974-ben doktoráltam bölcsészettudományokból. Az 1990-es években készítettem el a kandidátusi munkámat történelemtudományból gépészmérnök létemre. Megszereztem a habilitált doktori fokozatot, utána egy éven belül megkaptam a professzori kinevezést. Jelenleg is órákat tartok, hetente többször megyek az egyetemre.

– A tudománytörténet mely része vonzza leginkább?

– Az egyetemes tudománytörténetet is műveltem, de a szívemhez a magyar áll a legközelebb. Vallom, hogy Newton életútját és munkásságát legjobban egy angol tudja kutatni, Galileiét vagy Fermiét egy olasz. A magyar tudománytörténeten belül sokat kutattam a Nobel-díjasaink, köztük Szentgyörgyi Albert életét. Róla írtam egy könyvet. Részletesen foglalkoztam Eötvös Loránddal, akiről szintén megjelentettem egy kötetet. A somogyi kötődései miatt is közel áll hozzám. Apja, az író-politikus, kultuszminiszter Eötvös József halála után özvegy édesanyja Iharosberénybe költözött a lányához, Jolántához, aki Inkey István bárónak volt a felesége. Eötvös Loránd gyakran látogatta az édesanyját, Csurgóig vonaton utazott, ott várta Inkey család hintója. Később a Balaton jegén végzett méréseket a torziós ingájával. Akkoriban komolyabb telek voltak, egyes helyeken 40 centi vastag jég volt, így a tó közepére települhetett. A méréseiből lehetett megtudni, hogy a Balaton mélyén egy hegyvonulat gerince húzódik.

Hatodik e néven a családban

Rosta István felesége Horváth Ilona szemész főorvos, akinek az első és egyetlen munkahelye a kaposvári kórház volt, ahol több ezer szemészeti műtétet végezett. Most már nyugdíjasként rendel egy optikában is. Fia, István közgazdász, előbb a Közgazdasági Egyetemet végezte el Pécsen, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet fejezte be Budapesten, ahol a jog- és államtudományi karon szerzett jogi doktorátust. Rosta István professzor menye is közgazdász. Két unokája közül a nagyobbik, Dorka két és fél éves, míg a kisebbik, István februárban lesz három hónapos. Ő ezen a néven már a hatodik a családban. Rosta István fia és családja Kaposváron él.

Előadás a szerzetesekről

Rosta István a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kaposvári csoportjának kezdeményezésére rövidesen előadássorozatot indít a Magyar Katolikus Rádióban. A keresztény szerzetesrendek szerepét mutatja be a tudománytörténetben. Január 28-án kezdődik az első előadás, amelyet még hét követ.