EHF döntő előtt: a város szinte együtt lélegzik a csapattal

Együtt felemelkedünk – ez a felirat fogadja a szurkolókat a Siófok KC otthonául szolgáló Kiss Szilárd Sportcsarnok falán. S valóban, a somogyi együttesnél példamutató az összefogás, egy olyan klubmodell épült ki, melyben mindenkinek megvan a konkrét szerepe és az egységek kiválóan tudnak együtt dolgozni. A csapat életben meghatározó volt a 2006-os év, ekkor vette át az akkor még a harmadik vonalban szereplő SKC-t Fodor János. Még ebben az évben az első helyen zártak, így feljutottak az NB I/B-be, majd 2009-ben érkezett a nagy hír, a Magyar Kézilabda Szövetség felkérte őket, ha tudják teljesíteni a feltételeket, induljanak az élvonalban, a vezetőség pedig örömmel mondott igent, s itt kezdődött el egy sikertörténet, mely napjainkban csúcsosodott ki, és még koránt sincs vége.

Rengeteg mérföldkő akadt a Balaton-parti együttes életében, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy a Siófok KC az EHF-kupában karnyújtásnyira került a döntőtől, a bajnokságban pedig harcban áll a harmadik pozícióért.

– Lépésről lépesre végeztük el azokat a feladatokat, melyek elvezettek minket idáig – mondta Fodor János. – Amikor elkezdtük a munkát, még nem volt utánpótlásunk, úgy „lízingeltük” a gyerekeket Mezőszilasról, hogy biztosítani tudjuk az NB-s tagságunkat. Ma már van saját utánpótlásbázisunk, közel háromszáz fiatal kézilabdázik nálunk és 24 csapatot versenyeztetünk. A következő fontos pont a munkacsarnok volt, előtte ugyanis az egyik iskola tornatermében dolgoztunk, s nem is a meccsekkel volt a legnagyobb gond, hanem az edzésekkel, hiszen délelőtt tanítás volt a suliban, s nekünk kellett alkalmazkodni a tanulókhoz. Ezután már tudtunk délelőtt, délután tréningezni és az utánpótlásunk is otthont kapott.

A következő lépés: megvásárolták az első buszt, melyen kényelmesen utazhattak. – Nem volt megfelelő járművünk, mellyel a csapatainkat szállítottuk volna, így „kívülről” kellett megoldanunk az utaztatást és ez rengeteg pénzt emésztett fel – tette hozzá. – Most már akárhová megyünk, az egyedi festésből látszik, mi vagyunk a Siófok KC. Ezután felépült a kollégium, mely a csarnok tőszomszédságában van, s ez nagyban segítette az utánpótlás-nevelő munkát. Nekünk az a legfontosabb, hogy a gyerekek érezzék jól magukat, a szülők pedig bízzanak meg bennünk.

Sportszakmailag az első nemzetközi kupameccs is fordulópont volt, hiszen ezzel bekerültek a sportág európai történelmébe. – Még most is fantasztikus élmény visszagondolni arra, amikor arról kezdtünk el beszélgetni, repülőjegyet kell váltanunk Asztrahánba – hangsúlyozta. – Sajnos ezután nem tudtunk folyamatosan ott lenni Európában, s ezzel hátrányba kerültünk a riválisainkkal szemben. Elég csak a korábbi ellenfelünkre, a Viborgra gondolni, mely többszörös Bajnokok Ligája-győztes és évről évre megméreti magát nemzetközi szinten is, így hatalmas rutinnal rendelkezik és ezáltal jó kapcsolataik vannak. Ezt a közeget mi még csak most próbáljuk feltérképezni.

Fodor János hozzátette: a csapat képes egy olyan eredményt elérni, mellyel új lapot nyit az egyesület történelmében. Pedig a bajnokság elején még ő sem gondolta, hogy eljutnak az EHF-kupa döntőjéig, de számára a hazai pontvadászat is nagyon fontos, sőt talán a legfontosabb.

– Akkor sem keseredek el, ha nem sikerül a végén a serleget a magasba emelni – bár nagyon bízom benne –, mert még az út elején járunk, a legfiatalabb klub vagyunk a női NB I.-ben – fogalmazott. – Sok szép eredményt értünk el eddig is, de még nem tudjuk felvenni a harcot itthon a Győrrel és a Ferencvárossal. Nekünk egyelőre a stabilitás a legfontosabb, és lépésről lépésre kell haladnunk. Arra törekszünk, hogy azok az utánpótláskorú játékosok, akik felkerülnek a felnőttekhez, idővel meghatározó tagjai legyenek az SKC-nek, mert ezzel nemcsak a saját csapatunkat, hanem a honi kézilabdázást is segítjük, s bízunk benne, hogy előbb-utóbb a válogatottban is lesz siófoki nevelésű játékos.

A múltról és jövőről beszélgettünk a lányokkal, vezetőkkel.

Az egylet kiválóan teljesített ebben a szezonban, a siker egyik kovácsa a norvég vezetőedző, Tor Odvar Moen.

– Az előző szezon után kész voltam arra, hogy valami komoly dolgot csináljak – mondta a vezetőedző. – Az SKC volt a harmadik klub, mely megkeresett külföldről, s amikor találkoztam a vezetőkkel, éreztem a kémiát, tetszettek az egyesület ambíciói, így könnyű volt meghozni a döntést, és nem csalódtam, mert szeretem, ami itt zajlik. Amikor megérkeztem, láttam, hogy a klubfelépítés, az infrastruktúra is adott ahhoz, hogy kiváló munkát végezhessünk. Talán egy-két dolog volt, melyet fel kellett építeni, az pedig a kultúra és a gondolkodásmód, mert ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy maradandót tudjunk alkotni.

Moen edző egyik alapelvárása, hogy a játékosai a nap 24 órájában viselkedjenek úgy, mintha egyéni sportolók lennének, azaz törődjenek a testükkel és legyenek profik, s mivel csapatsportról van szó, tudjanak alkalmazkodni a kollektívához. Mert ahhoz, hogy nyerjenek valamit, nem mindig elég, ha ők a legjobbak, hanem az is kell hozzá, hogy a legjobb közösség legyenek.

Minden győztes összecsapás után hatalmas „bulit” csapnak a szurkolók. – Olyan országból származom, ahol népszerű a kézilabda, de az emberek szeretnek otthon maradni, leülni a tévé elé, és ha egy picit hangosabb a közvetítés, akkor talán le is halkítják a készüléket, de itt minden teljes más – tette hozzá. – Gyakran beszélnek róla, hogy a szurkolók egy pluszt játékost jelentenek és ez Siófokon így is van. Az az energia, a szenvedély, amit tőlük kapunk nagy hátszelet ad nekünk.

Such Nelli 2014-ben igazolt a Fradiból a csapathoz és hamar meghatározó játékossá vált. – Azért választottam a Siófok KC-t, hogy több játéklehetőséghez jussak és ez össze is jött – emlékezett vissza a kezdetekre. – Jó volt a csapat, a hangulat és nekem is jól ment a játék.

Tavaly májusban aztán a Békéscsaba ellen súlyosan megsérült a jobbszélső. – A lehető legrosszabbkor szakadt el a térdemben a keresztszalag, hiszen éppen megkaptam a válogatott-meghívót – emelte ki. – Nagyon nehéz volt feldolgozni, mert mindössze két találkozó volt vissza a szezonból. Nagy fájdalmaim voltak, ráadásul azt is tudtam, hogy hosszú út vár rám, mire visszatérhetek a pályára. A szüleim, a barátaim és a csapattársaim is bátorítottak, kiálltak mellettem, és a klubnak és a gyógytornásznak is rengeteget köszönhetek. Most tíz hónap után jutottam el odáig, hogy rendben van a lábam, visszakerültem a csapatba és nincsenek fájdalmaim.

Such Nelli az első hat hétben mankózott, gyakorlatilag újra meg kellett tanulnia járni. – Amikor visszatértem Siófokra, már egyre jobban mentek a feladatok – tette hozzá. – Minden nap keményen dolgoztam azért, hogy újra a társaimmal lehessek, sokan el sem hiszik, hogy a rehabilitáció néha sokkal nehezebb, mint egy edzés. Amikor kilenc és fél hónap után visszatértem, a lányok megleptek egy videóval, ráadásul pályára is léptem és gólt is szereztem.

Egy csapat életében meghatározó szerepet játszanak a szurkolók is. – Sokan járnak ki a meccseinkre és fantasztikus hangulatot teremtenek, sőt már idegenbe is elkísérnek minket – húzta alá. – Az utcán megállítanak, s ez is bizonyítja kiváló a kapcsolatunk velünk.

Siófokon szurkolók járnak ki a meccsre, nem nézők

A francia Camille Aoustin 2017 augusztusában írt alá klubhoz, és azóta ő az egyik közönségkedvenc. – Az előszezon végén érkeztem a Balaton-partra, örültem, hogy a metzi évek után találtam egy külföldi csapatot, ráadásul a barátnőm, Estelle Nze Minko már itt játszott – mesélte. – A beilleszkedés könnyen ment, mert jó közösségbe és egy szép városba kerültem. Francia vagyok, így fontos számomra a gasztronómia, s pillanatok alatt a gulyás fanja lettem, de több helyi és budapesti éttermet is kipróbáltunk.

Ő is nagy sportrajongó, de még így is megdöbbentette, hogy Magyarországon mennyire népszerű a női kézilabda, mindenki nézi, követi őket, úgy érzi, mintha futballsztár lenne. – A meccseinken elképesztő a hangulat, szenvedélyesek a nézők, itt valóban igazi szurkolás zajlik – hangsúlyozta. – Megesik, hogy a lelkes szurkolóink meg is könnyezik a győzelmünket.

A balszélső mindig önmagát adja a pályán, sohasem játszik szerepet, emiatt is szeretik annyira Siófokon, de a magánéletben is nagyon pozitív, s ezzel is példát akar mutatni a gyerekeknek.