Hiányzó lélekkel a szolgálatunk is  lélekölő feladat lesz előbb-utóbb

– Mit örökölt elődjétől? Biztosan volt mit ellesnie Zöldy igazgatótól...

– Wass Albert szerint a legnagyobb örökség, amit adni lehet az utódnak, az otthon. Egy örökség, amit a szeretet, a gondoskodás és a jövendők bizakodó hite emelhet föl. Zöldy Pál személyében igazi emberbarát, empatikus vezetőt ismertem meg az évek során, amit alkalmazottként kifejezetten előnyösnek gondoltam, azonban most, amikor már magam is vezetői feladatokat látok el, úgy vélem, az empátia mellett szükséges a következetesség, és nem utolsósorban a keresztény értékrendű vezetési szemlélet egy jó csapattal.

– Elődje azt vallotta: azzal szeret együtt dolgozni, aki a szívébe írt törvényt éli, nem pedig azzal, aki csak mondogatja: Uram, Uram. Nem volt titok, hogy egy becsületes pogányt többre tartott, mint aki hazudja a vallását…

– Kétségtelen, hogy a hatékony működés alappillére az összehangolt kollektíva és az egymás iránti tisztelet és elfogadás. Gyakran emlékeztetem magamat és munkatársaimat is arra, hogy mit tehetünk ma, hogy holnap jobb legyen. Hit és lélek nélkül nem megy semmi, hiszen ha nincs lélek, akkor a munka csak lélekölő feladat marad. Ezért mindig az Embert kell néznünk; úgy az ellátottakat, mint a munkatársakat.

– Hogy került szociális területre?

– Már középiskolában vonzott e terület, tenni az emberekért, ezért tanulmányaimat is ebben az irányban folytattam. Alapvégzettségemet tekintve általános szociális munkás, idősvédelmi specializációs főiskolai oklevéllel indultam útnak. A szociális terület több szektorában is szerezhettem tapasztalatokat, mint a családsegítés, a gyermekvédelem, az ifjúság, a krízisambulancia és a prevenciós feladatok, valamint a közösségi és a civil szervezeti tevékenységek terén. Így ébredt fel bennem az igény további ismeretek iránt, amelyet szakirányú továbbképzéssel mentálhigiéné és közösségi segítőként tettem meg. Az idén márciusban pedig az új szociális vezetőképzés tanúsítványát is átvehettem.

– Gyönyörű ez az épület, az ember úgy érzi, mintha egy wellnesscentrumba érkezett volna, pedig tudjuk jól: általában életük végső szakaszát töltik itt az ellátottak. Miként próbálják szebbé varázsolni a létet, vagy nincs szükség varázslatra?

– Valóban korszerű és minden igényt kielégítő környezetben találhatja magát, aki hozzánk látogat, vagy éppen beköltözik az otthonba. Már a környezet is vonzó látványt nyújt, de a szeretetteljes elfogadás és individuális ellátás mellett a hit összetartó ereje a legfontosabb kegyelemforrás. Talán ez a „varázslat”. Célunk az ellátottak testi-lelki aktivitásának megőrzése, a „korlátlan” szabadidő tartalmas és hasznos kitöltése, a családi és társadalmi kapcsolatok fenntartása. Emellett fontos a „hasznosságtudat” megőrzése is. Minden napnak megvan a maga programja, amiről elsősorban a terápiás csoport tagjai gondoskodnak, akiket „hangulatfelelősöknek” is szoktam hívni. Kiskert-gondozás, piacjárat, kirándulások, zarándokutak, koncert, kulturális rendezvények megtekintése, tánc, meridián torna – ilyen programok színesítik a mindennapokat. Az otthon szíve a kápolna, ahol az intézményben élő atyák mutatnak be szentmisét napi rendszerességgel, valamint bibliakör is működik. A keresztény értékrend és a hitélet fontossága az intézmény alapvető missziója, ugyanakkor az otthonra és lakóira vallási tolerancia jellemző.

– Mely programok a legnépszerűbbek?

– Minden időszaknak megvan az aktualitása, de a „Szólj be a papnak” címmel meghirdetett vallási program, a bibliakör Bartos Mária szerzetesnővér vezetésével, az irodalmi kör, a zselickislaki nyugdíjasklubbal való találkozók a legnépszerűbbek, de elmondhatom, hogy kirándulni, zarándokolni is szeretnek lakóink. Ezeken túl minden héten egyszer más-más részleg lakóit hívom meg egy közös kávéra és beszélgetésre az aulába.

– Milyen a kapcsolatuk más egyházi intézményekkel, s az állami fenntartású szociális otthonokkal? Gondolom, tanulni mindig lehet…

– Békében vagyunk más egyházi és állami intézményekkel, és szakmai együttműködésre törekszünk. Kapcsolatok építése és jó gyakorlatok begyűjtése, megosztása közös érdekünk. A tanulás és a szakmai fejlődés folyamatos törekvésünk, melynek eredményeként májusban zárult intézményünkben Somogy első demencia-gondozó képzése, amely két egyházi és egy állami fenntartású szociális intézmény együttműködésével valósult meg.

– Egyre népesebb a papi szárny. Személyük is hozzájárul az intézmény lelkiségének mélyüléséhez, hiszen jelentős élettapasztalat van a hátuk mögött.

– Nemcsak a napi szentmisékkel, hanem pusztán a jelenlétükkel is szolgálják a közösséget. Imáik, karizmájuk, lelkületük nagy kegyelem! Ha csak Gyuriga Károly atya néhány hónapja tartott vasmiséjére gondolok, de Brieber László atya tanácsai és Wirth János atya közösségi aktivitása is áldás az intézménynek.

Élmény és kuriózum volt hallgatni a 102 éves Erzsi néni életútját

Az igazgatónő arról is szólt: növekszik a várólistán szereplők száma, így folyamatos az előgondozás. Találkozott egy 102 éves leendő lakóval is, akit otthonában kerestek fel. Gyanakodva néztek egymásra kollégájával, hátha elírás történt, ám hamar kiderült: Erzsi néni korát meghazudtolva kezdett mesélni életéről, hiszen mentálisan egészséges. Hatalmas élmény volt egy 102 éves ember életútját hallgatni, aki a demenciával sújtott világban igazi kuriózumnak számít.