2019.07.04. 13:30
Nem lát duplán a beteg, mentős ikrek dolgoznak Barcson
Ugyanazt a hivatást választották, így sokszor zavarba ejtik kollégáikat, de még azokat a betegeket is, akiket ellátnak. A Békefi ikerpár, Ákos és Tamás Barcson és környékén dolgozik mentőápolóként.
Mentőápolóként dolgozik az ikerpár mindkét tagja a Barcsi Mentőállomáson, ezért együtt sosem dolgoznak ugyanazon a kocsin. Azért így is gyakran szül vicces szituációkat az élet. Békefi Ákos és Tamás ugyanis egypetéjű ikrek, szinte megszólalásig egyformák. – Olyan már előfordult, hogy beteget adtunk át egymásnak – mesélte Békefi Tamás. – A beteg pedig egyáltalán nem értette, hogy miért kérdezem meg újra az adatait.
– Az is gyakran előfordul, hogy Tamásnak szólítanak – tette hozzá nevetve Békefi Ákos. – Már nem is szólunk az ilyenért, hallgatunk egymás nevére is.
Tamás és Ákos azt mondták, a csajozásban nem használták ki sosem hasonlóságukat, de az iskolában azért volt, hogy igen. – Általános iskolában, amikor bejött a fizika, én nagyon szerettem, de Tamás nem – idézte fel Ákos.
– Megmondták neki, hogy ő fog felelni, de megbeszéltük, majd én felelek helyette. És ez jól is sült el, csak egy pár hét után kitudódott a dolog. Persze híre ment a tanáriban a cserének, és ezután egészen nyolcadikig, ha egyikőnk felelt, akkor a másik is.
A Békefi ikrek eredetileg nem egy pályára készültek, sőt középiskolában már különböző intézménybe felvételiztek. – A szüleink mondták, hogy már jó lenne külön válnunk – emlékezett vissza Tamás. – Ennek mi örültünk, mert amikor már kamaszodni kezdtünk, és annyira nem örültünk neki, hogy egyforma ruhában kell járnunk és persze mindig összekevernek bennünket.
A barcsi mentőállomáson is egy nagy családba kerültek
– Mikor a katonaság után hazajöttem és megláttam egy hirdetést, hogy van felvétel a Barcsi Mentőállomásra, minden eldőlt – mesélte Békefi Ákos. – Édesapánk mentőzött és sokat jártunk ide hozzá. Így tehát jelentkeztem és itt is ragadtam.
Később testvére is követte, amikor egy kolléga nyugdíjba vonult. A barcsi mentős ikrek azt mondják: jó döntés volt a pályaválasztás, azt mondták: jó érzés másokon segíteni és az is, hogy rájuk mindig számíthatnak az elesett emberek.
Ráadásul egy nagy családba kerültek, ahol mindenki jó kapcsolatot ápol a másikkal. Mivel sokszor a nap huszonnégy órájában össze vannak zárva a kollégák, fontos, hogy ez így legyen. Azt pedig saját szemünkkel láttuk, hogy hibátlanul működik.