Elmaradt a találkozó, a tóparton vertek tanyát a kovácsok

Az idén már tizenkilencedszer tartották volna meg a kovácstalálkozót Vésén, ám a koronavírus, illetve a hozzá kapcsolódó világjárvány közbeszólt. A közkedvelt rendezvényt – sok máshoz hasonlóan Somogyban – le kellett mondani. Ennek leginkább minden bizonnyal a kovácsok nem örültek, de a lelkes falu ugyancsak program nélkül maradt. Hogy valamelyest enyhítsék a hosszú évekre visszanyúló hagyományőrző rendezvény hiányát, ezúttal alkotótábort tartanak a mestereknek. Egy héten át hat mester kovácsol és alkot az üllők és fújtatók körül, így a tó környékén újra kalapácsütésektől hangos a környék. Ezúttal egy komplett grillezésre és bográcsozásra is alkalmas mobil eszközt készítenek a szakavatott kezek. – Ez mégis egy vérbeli kovácstalálkozó – mondta Bertók László polgármester. – Most a kovácsoknak valóban lesz lehetőségük tapasztalatot cserélni, tanulni egymástól és megosztani élményeiket. A tüzet már hétfőn, a taktikai megbeszélés után begyújtották a kovácsok, azóta zeng a vései tópart.

Mint megtudtuk, a vései kovács-alkotótábor természetesen mindenki számára nyitott. Tehát, akit érdekel az ősi mesterség, egész héten szeretettel várják Vésére, ahol a szakemberek munka közben mutatják be a tűz és vas fortélyait az érdeklődőknek. S, ha valaki vágyat érez a fém megzabolázására, formálására, akár ki is próbálhatja, milyen a kovácsok élete. A szakemberek a vasat hevítéssel és kalapálással munkálják meg méretre és formára. De a kovácsolás nem csak órákon át tartó kopácsolásról szól, mivel mostanra – a falusi élet és a gazdálkodás átalakulásával – igazi művészetté nemesedett a mesterség.

Vésén ma már nincsenek működő kovácsműhelyek, de egyet berendeztek a településen ott, ahol a kovácstalálkozókat tartják. Az önkormányzat a helyi Faluszépítő Egyesülettel közösen hozta létre a helytörténeti gyűjteményt, amelynek a kis műhely is része. A településen óriási hagyománya van a kovácsmesterségnek, volt olyan időszak, amikor a pár száz fős faluban öt-hat kovács is dolgozott. Akkoriban a környező településekről is Vésére jártak lovat patkoltatni, szerszámot készíttetni. Önálló beruházás eredményeképpen a település rendelkezik a környék egyetlen, az elmúlt száz évben használatos szerszámokkal felszerelt kovácsműhellyel, mely tájegységre jellemző környezetben tudja megmutatni a néprajz, a kisipar szempontjából is fontos tevékenység környezetét.

A műhely kialakításánál elsődleges szempont volt, hogy eredeti anyagokat, szerszámokat állítsanak ki, illetve tegyenek használhatóvá, hogy lehetőség szerint a leghitelesebb képet nyújtsák a mesterségről.