Évtizedek után is rajong szakmájáért a kitüntetett villamosmérnök

– Szerencsés vagyok, mivel nagy tanáregyéniségek tanítottak – mondta lapunknak Sebestény Gyula. – Gyerekfejjel megszerettem a számok világát, s utólag visszatekintve látszik: érdemes volt gyakorolni, szakkörre járni.

A díjazott szakember a Táncsics Gimnáziumba járt, végig kitűnően tanult. Kiss Zoltán, Ruisz György és Matuszka József: három nevet említ hajdani tanárai közül, akire a mai napig hálával emlékezik. Azt mondta: a négy év középiskola általános műveltséget adott. S olyan alapot, amire egész életében építhetett. A felvételi után egyenes út vezetett a Budapesti Műszaki Egyetemre, a villamosmérnöki kar híradástechnika szakán 1966-ban végzett. S miután az egykori Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat társadalmi ösztöndíjasa volt, friss diplomásként tárt karokkal várták a Dédász kaposvári központjában.

– Jó dolgom volt, hiszen egyetemistaként havi 600 forint társadalmi ösztöndíjat kaptam – idézte fel Sebestény Gyula. – Csak érzékeltetésül: 1966 augusztusában 1100 forint volt a fizetésem. Az ösztöndíj eleve garantálta, hogy öt évig biztos helyem lesz a cégnél. Aztán tovább maradtam. Ha az egyetemi időszakot is beleszámítom, 40 év és négy hónapot töltöttem a vállalatnál, ahol beosztott mérnökként kezdtem, s 2001-ben igazgatóként búcsúztam el. Abban az időszakban 307 kollégával dolgoztam együtt.

Sebestény Gyula úgy fogalmazott: a mérnöki pálya érdekes, látványos és színes. Szinte az összes olyan feladatba bekapcsolódott, ami a villamos­energia-ágazatban előfordulhat. Kis- és középfeszültségű hálózati hibák megoldásától a transzformátorállomások üzembe helyezéséig temérdek teendőt megoldott munkatársaival. Azt mondta: örömmel képezte magát, a megújulás alap a mérnöki pályán. A megyei mérnöki kamara 1996-ban alakult meg, s rá egy évre már tagja volt a csapatnak.

– Húsz évig voltam a kamara vezetésében. – Másfél évtizedig voltam tagja az elnökségnek, s egy cikluson át az alelnöki feladatokat láttam el. Részt vettem az etikai szabályzat, az alapszabály megújításában. Bizakodásra ad okot, hogy manapság is csaknem 500 tagja van a somogyi szervezetünknek.

Paksi Atomerőmű, pécsi hőerőmű, s szakmai rendezvények: a csapat, akárcsak kezdetben, időnként manapság is közös túrákat, találkozókat szervez. Sebestény Gyula, aki 1967-ben lépett a Magyar Elektrotechnikai Egyesületbe, azt mondta: nemcsak a kamara, hanem a szakma fiatalítása is sürgető feladat. Somogyban is sok tehetséges, kreatív ifjú él, a gazdaságnak szüksége van a tudásukra. Legyen szó villamos-, illetve gépészmérnökről vagy épp informatikusról, döntő a zökkenőmentes utánpótlás. Ehhez hihetetlen nagy segítséget jelenthet a számítástechnika, mivel színesíti a képzést, s olyan távlatokat vet fel, amiről korábban legfeljebb álmodozni lehetett. Sebestény Gyula saját példára hivatkozva jegyezte meg: ennyi idős fejjel is bújja a szakirodalmat. A laptop mellett van egy asztali gépe is, időnként szétszedi, összerakja, bővíti a készüléket, rabul ejti a rohamos technikai fejlődés.

Harmadik somogyiként ismerték el

– Legalább 75 évesnek kell lenni ahhoz, hogy valaki megkaphassa az örökös tagságot – mondta Sebestény Gyula. – Megtisztelő, hogy a kamara elismerte a munkámat. Én vagyok a harmadik tag Somogyban, aki ezt a címet átvehette.

Sebestény Gyula úgy érzi: ez a szakterület annyi kihívást tartogat, hogy aki fiatalon elkötelezte magát a mérnöki pálya mellett, nagy eséllyel idős korban is elmélyülten tanulmányozza majd a szakirodalmat.

Kiemelkedő szakmai szerepvállalása mellett Sebestény Gyula 1992-ben alapítója volt a Somssich-Táncsics Baráti Kör Egyesületnek, amit azzal a nem titkolt céllal hívtak életre, hogy a hagyományok ápolásán túl közösségé kovácsolják az egykori középiskolásokat.