Nem egyszerű, de igazán hatosban szép már az élet

Három apróság szundít békésen a babakocsiban, miközben az októberi friss szellő simogatja arcukat. Kristóf, Péter és Noémi kétperces különbséggel jöttek a világra, s azóta – pontosan fél éve – mindent együtt csinálnak. Egyszerre alszanak, egyszerre fürödnek, egyszerre kelnek, és ha minden jól megy, nagyjából egyszerre is esznek. – Reggel hatkor kelnek – mesélte Schöffer Péter, amint az ifjabb Péterrel az ölében kilépett a szobából. – Attól kezdve este nyolcig, amíg le nem fekszenek, nincs megállásunk.

Péteréknek a nagymamák kora és egészségi állapota miatt nemigen van segítségük. – Van, hogy arra nem jut idő, hogy az ebédet elkészítsem – mesélte felesége, Melinda. Megpróbáltak mindent, hogy segítséget kapjanak a hármas ikrek gondozásához, de nem sok sikerrel jártak, mivel éppen a koronavírus miatti legnagyobb zárlat idején születtek. – Felkerestem Kenéz István, balatonlellei polgármestert – mondta Schöffer Péter. –A fizikai segítséget nem kaptuk meg, de anyagi támogatást biztosított nekünk, ahogy a klímaberendezés beszereléséhez is hozzájárult.

A családfő felkereste a Nagycsaládosok Egyesületét, a családsegítő szolgálatot, de egy ilyen területre szakosodott alapítványt is. Utóbbiról kiderült, csak a budapesti hármas ikres családokat segítik.

A gyerekekkel annyi feladat van, hogy szüleik egész nap talpon vannak, dolgozni már egyikük sem tud elmenni. Pedig fontos lenne, hogy a családfő újra munkába álljon. Ehhez várnak segítséget, és azt is szeretnék elérni, hogy segítőjük, Molnár Józsefné Ibolya fizetést kaphasson. Ám mivel a család ezt nem engedheti meg magának, Schöffer Péter levélben fordult a megyei és a helyi önkormányzathoz is, ahonnan ígéretet kapott, hogy megkeresik a megoldást.

A hit döntött a nyugdíj előtt álló gyermekgondozó helyett

A segítség végül a baptista egyházon keresztül érkezett Schöfferékhez Ibolya személyében, aki nyugdíj előtt álló képesített gyermekgondozó. Amikor arról kérdeztük az asszonyt, miért döntött úgy, segít a házaspárnak, egy szóval válaszolt. – A hit – mondta Molnár Józsefné. – Amint megszűnt a munkám és jól átgondoltam, vállaltam a feladatot. Bár azt gondolom, hogy egy fiatalabbnak kellene a gyerekekkel lenni, mert fizikailag is megterhelő három csöppséget gondozni. Ibolya minden nap az ébredéstől, etetéstől és öltöztetéstől kezdve egészen késő délutánig ott van a kicsikkel. Így az anyukának is van ideje, hogy a háztartással foglalkozzon. Igaz csak röpke egy óra jut erre, magára viszont szinte semmi.