Júdás hatszor hagyta faképnél, a muzsika és a színház az élete

Minden egér szereti a sajtot! Ez volt a címe annak a zenés mesejátéknak, amelyben a kaposvári Petőcz András még általános iskolásként bemutatkozott.

– A szereplési vágyam korábbról fakad, de a felsős osztályfőnököm, Király Lajosné, Babi néni is felfigyelt rám – mesélte a Kaposvárról elszármazott színész. – Már kicsiként nagyon szerettem a dixie­landet, ezért tudatosan a klarinétot választottam a zeneiskolában. Benkó Sándor akkoriban évről évre koncerttel ünnepelte névnapját. Szüleim kedvelték a zenéjüket, mindig magukkal vittek a koncertre, s a tejfölszőke fejem világított az első sorban. Egy alkalommal az utolsó számot úgy konferálta fel Benkó Sándor, hogy „az első sorban ülő kisfiúnak küldjük”. Ez akkoriban történt, amikor visszajöttek az amerikai és mexikói turnéjukról, könyv is készült róla, amit dedikáltattam a koncert végén. Megköszöntem a nekem küldött műsorszámot, és mondtam Sanyi bácsinak, hogy „egyébként én is klarinétos vagyok”, pedig akkor csupán két hete jártam zeneiskolába – nevetett.

A zeneiskolában azonban nem azt kapta, amire vágyott, így nyolc év után abbahagyta a zenélést. – Aztán az egykori osztálytársam két, általam akkor még nem ismert fiúval becsengetett hozzánk azzal, hogy klarinétost keresnek alakulóban lévő zenekarukhoz, és rám gondoltak. Sasvári Attiláné, egykori zenetanárom jóvoltából szereztek nekem a zeneiskolából egy kölcsönklarinétot. Pont azt, amelyiken egykor tanultam. Így alakult meg a Big Bird Band.

– Amikor Budapestre kerültem, első utam Benkóék klubjába vezetett, bemutatkoztam, hogy én vagyok a tejfölszőke kisfiú – folytatta történetét Petőcz András. – Egy közös zenélés után hívtak, hogy bármikor mehetek velük játszani.

Így esett, hogy 1998-ban András felléphetett a szokásos névnapi koncerten Kaposváron. A zenélés jelenleg is élete része, a Mardi Gras Jazz Band-ben játszik. A zenei pályafutással párhuzamosan színészi ambíciói is felerősödtek.

– Annak ellenére, hogy itt van a nagy múltú Csiky Gergely Színház, nem szocializálódtam színházban – mondta. – Kevésbé nézni, mint inkább játszani szerettem volna, bár a „színművészetire” nem sikerült felvételt nyernem. Helyette a Thália Színiakadémián próbálkoztam valóra váltani az álmom. Pethes György személyében olyan mesterre leltem, aki atyai gondoskodással, elképesztő pedagógiai érzékkel építette fel a pályafutásunk alapjait. A színházban sok múlik a hozzáálláson, ezért nagy hangsúlyt fektetek a munkafegyelemre – mondta András, aki Kecskeméten kezdte a pályafutását, de később, szabadúszóként számos hazai és külföldi színházban tapsolhatott neki a publikum.

– Máig nem értem, hogyan történt, az Operettszínházba kellett mennem egy kottáért, amit átvettem a portán – mondta. – Már kiléptem az épületből, amikor erős késztetést éreztem, hogy megnézzem a próbatáblát. Visszamentem, és böngészni kezdtem. Az alján volt egy fecni, amelyen egy felhívás állt: külföldi munkára invitált. Felhívtam a számot, így kerültem Németországba, egy amolyan showmusicalbe, amely a hatvanas–hetvenes évek slágereivel csalogatta a nézőket. Beindult a pályám, amikor hazajöttem, játszottam Pécsett, Zalaegerszegen, és 2007-től Veszprémben, a Pannon Várszínházban. Ha egy három-négy éve futó darabba három nap alatt be kell ugrani, ez a feladat általában engem talál meg – mesélte nevetve.

A Magyarock Dalszínházban a Klapka című musicalben a címszerep az övé, a plakátról is ő tekint ránk. Hamarosan próbálni kezd Pécsen, a Harmadik Színháznál az I love you, négyszereplős musicalben. Szerep­álmára azonban még mindig vár, hogy megkaphassa, mert hatszor ment már el mellette Júdás, a Jézus Krisztus Szuper­sztárból. Egyelőre a többi szerepe és a családja kárpótolja.

Úgy játszott, hogy majdnem megverték

Petőcz András egyáltalán nincs hozzászokva, hogy rajongói levelek árasztanák el postaládáját, internetes postafiókját.

– Teljesen mindegy, ki vagyok a színpadon – mondta. – Akkor van konfliktus, dráma, ha minden szereplőnek igaza van. A karakter igazságát kell megtalálni ahelyett, hogy ítélkeznénk fölötte – tartja András.

A Börtön musicalben tett alakításáért ragadott klaviatúrát egy rajongója, akit annyira megfogott a művész játéka, hogy egyebek között ezen szavakkal illette a karakter megformálásáért: „néha annyira gonosz volt, hogy meg tudtam volna verni. Tudja, engem egyáltalán nem érdekel, hogy milyen papírja van, az érdekel, hogy amikor fent van a színpadon, szájtátva nézzem...” – írta még a rajongó.

– Pont akkor jött ez a levél, amikor elkeseredtem a koronavírussal kapcsolatos intézkedések okozta, bizonytalan színházbéli jövőm miatt – árulta el András. – Ezt az aggodalmam megosztottam egy közösségi oldalon. Sajnos, akinek nincs színészdiplomája, másképpen ítélik meg a szakmában. Hiába játszom huszonegy éve töretlen lelkesedéssel, ahogy a levélíró is írta: a szívemet odaadva a közönségnek. Rólunk, akiket a színházi bizottság emelt a „színész 1” kategóriába, kicsit mintha elfeledkeznének. A levél tartalmát kollégáimmal is megosztottam bátorításként, hogy aki hasonló cipőben jár, ne keseregjen, mert a közönség soraiban mindenkinek ott ül a rajongója.