Újra azon az úton indulna, mely a kicsikkel a boldogsághoz vezet

– Nem mindennapi váltás, hogyan lett zoológusból pszichológus?

– 18 évesen a Táncsics gimnázium biológia tagozatának elvégzése után a fővárosba kerültem, ahol zoológusnak tanultam. Egy állatkerti konferencián ismerkedtem meg a zoopedagógia módszerével, amelyet sikeresen alkalmaznak sérült gyerekeknél is. A Fővárosi Állat- és Növénykertben állami gondoskodásban élő, valamint súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekeknek tartottunk zoopedagógiai foglalkozásokat. Ezt követően a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán kezdtem meg gyógypedagógiai tanulmányaim, és ekkor kezdtem behatóbban érdeklődni a pszichológia iránt is. Pszichológus végzettségemet Debrecenben szereztem, majd Pécsett klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus, később pszichoterapeuta szakvizsgát tettem. Pszichológusi munkám mellett tizenkét éven át dolgoztam kutyás terapeutaként, e munkában Dorka és Zoé nevű golden retrieverjeim voltak a segítőim. Ezzel a különleges terápiával kötöttem össze a megszerzett zoológiai, gyógypedagógiai, pszichológiai ismereteket.

– A Somogy Megyei Pedagógiai Szakszolgálatot kívül-belül ismeri. Milyen volt visszatérni gyes után ide vezetőként?

– Első munkahelyem a kaposvári Nevelési Tanácsadó volt, majd másfél évig a Bárczi Gusztáv Módszertani Központban dolgoztam, ezt követően pedig visszatértem a Nevelési Tanácsadóba. Mindkét intézmény a mai napig nagyon fontos számomra. Gyes után, 2017-ben a néhány évvel korábban létrejött Somogy Megyei Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatójaként folytattam a munkát, mely izgalmas szakmai kihívást jelentett. Az intézmény nyolc tagintézményében több mint 200 gyógypedagógussal, gyógytornásszal, gyógytestnevelővel, korai fejlesztő szakemberrel, konduktorral, pszichológussal, logopédussal, adminisztratív és technikai segítővel dolgozom együtt azon, hogy a több mint 20 ezer gyermeknek és családjának, pedagógusaiknak a leghatékonyabb segítséget nyújtsuk.

– Intézményvezetői feladatai mellett jut ideje a pszichológusi munkára is?

– Nagyon szeretem a szakmám, így néhány órában újraindítottam a magánrendelésem, ahol kisebb gyermekek esetében főképp szorongásos és indulatkezelési problémákkal keresnek fel a szülők, a nagyobbaknál és a kamaszoknál általában a kortárskapcsolati nehézségek állnak a fókuszban. A felnőttekkel, főképp szorongásos tünetek kezelésekor, autogén tréninggel és hipnoterápiával dolgozom, egy terapeutatársammal pedig tíz éve vezetünk család- és párterápiákat.

– Van olyan páciense, akinek története bevésődött önbe?

– Sok ilyen történetem van, és bízom benne, hogy eddigi munkám során megfelelően tudtam támogatni a hozzám fordulókat, emellett én is töltekezem a munkámból. Sosem felejtem el, mikor egy szorongó óvodás kislány, aki kezdetben tőlem is tartott, egyszer fülig érő szájjal várt a folyosón, miközben eldugott valamit a háta mögé. Mikor leguggoltam hozzá, megmutatta a csillogó ötvenforintosát, amit hozzám sétálva, pogácsavétel után visszajáróként kapott, és egész úton szorongatta, hogy ajándékba adhassa nekem. Kincsét azóta is őrzöm. Emlékszem egy olyan kislányra is, aki az iskolában nem szólalt meg, de a kutyás terápiának köszönhetően megoldódott a nyelve, és az édesanyja nemsokára büszkén mutatott egy videót, amin egy ünnepségen verset szaval.

– A közelmúltban vehetett át egy rangos elismerést.

– Egy éve vagyok a Felelős Szülők Iskolájának szakértője. Országszerte harmincan vagyunk, akik különböző szakmai programokba kapcsolódnak be. A civil szervezet kerek­asztal-beszélgetéseket, workshopokat, edukációs programokat és családi rendezvényeket szervez, melyekkel segítik a szülőket és a gyermekekkel foglalkozó szakembereket. Nagy öröm volt számomra ez az elismerés, hiszen ezt a szülők, pedagógusok és a szervezet munkatársainak véleménye alapján kaphattam meg. A pandémia alatt online formában vettem részt a szakmai munkában. Az újranyitás előtt például egy izgalmas kerekasztal-beszélgetésbe kapcsolódtam be, ami a pandémiás időszak gyermekeket érintő pszichés hatótényezőire fókuszált.

– Az online oktatás, a bezártság megviselte a gyerekeket?

– Az első hullámban a gyerekeket és felnőtteket a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság viselte meg leginkább, ennek hatására erősödtek a szorongásos és depresszív tünetek. A szülők abban a helyzetben nem tudták a szokásos módon megnyugtatni a gyerekeket, hiszen ők is féltek, aggódtak. Az idő és a járványhelyzet előrehaladtával, ahogy egyre több családtag, barát betegedett meg vagy hunyt el a koronavírusban, a halál gondolatával való foglalatoskodás sajnos a fókuszba került, ami szintén erős szorongásokat okozott. A helyzetből adódóan nehezebbé vált az új szociális kapcsolatok kialakítása.

– Ha választhatna, újra ezt az utat járná végig?

– Biztosan, húsz éve dolgozom, és minden területét szeretem a munkámnak. Sok szakmai élményem és sikerem volt. Ahhoz, hogy ide eljuthassak, kellettek azok az impulzusok, élmények és szakmai-emberi kapcsolatok, amikben részem volt. Sokat köszönhetek a szüleimnek, akik gyermekkorom óta mindenben támogattak. Az első kollégáimmal való kapcsolatom alapozta meg mindazt, amit a jó munkahelyi légkörről gondolok. Sokat tanultam korábbi főnökeimtől, kollégáimtól, jelenlegi vezetőtársaimtól. Vezetőként nagyon bízom kollégáim szakmai tudásában, s további célomnak tekintem, hogy támogassam, bátorítsam őket mindenben. Csak együtt, egymást segítve tudom elképzelni a közös munkát, és szerencsés vagyok, mert mindig így dolgozhattam.

Pihenni is kell

Szigeti Mónika 1976-ban született. Gyermekkorát Kaposváron töltötte, a Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd zoológusként diplomázott az Állattudományi Egyetemen. Ezt követően a fővárosban gyógypedagógiát, majd Debrecenben pszichológiát tanult. Pécsett gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológus szakvizsgát szerzett. Többek között családterápiás, hipnoterápiás, játék- és bábterápiás végzettsége is van. Jelenleg a Neveléstudományi Doktori Iskola hallgatója Pécsett. Számos szakmai publikáció kötődik a nevéhez, írt tanulmányt az állatasszisztált terápiákról, a gyermekkori szorongásról és az általános iskolások hiperaktivitásáról. Évek óta oktat hallgatókat a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Kaposvári Campusán. Ám nagyon odafigyel arra, hogy a sok munka mellett pihenni is tudjon. Kisfiával és férjével szívesen néz meg közösen egy-egy mesét, de szeretnek kirándulni bel- és külföldön, felfedezni más kultúrákat. Szeret olvasni, zenét hallgatni, a rock- és alternatív zenekarok koncertjei sem állnak távol tőle.

Fotó: Muzslay Péter