Hiszi, tanítja és hirdeti is, hogy a kereszténység tettekkel „fertőz”

Szörényi Jánosné kaposvári tanárnő ma is emlékszik arra az euforikus érzésre, amikor egy korábban lehetetlennek tűnő elképzelés élő valóság lett. Így történt ez három évtizede, amikor az akkori veszprémi püspök, Szendi József megbízta Ozsváth Ferencet, a tanítóképző egykori tanszékvezetőjét, hogy Baróti János apátplébánossal közösen „bábáskodjon” az iskolaalapítás körül, és „verbuváljon” egy tantestületet. Igen ám, de akkor már valamennyi városi középiskolában lezárult a jelentkezés, így félő volt, hogy kudarcot vall a kezdeményezés. A papok így hirdették templomukban: az új gimnáziumba mindenkit felvesznek, a gyengébbeknek is lehetőséget kínálva bizonyításra, vallásgyakorlásra.

Ozsváth Ferenc a korábban a Munkácsyban tanító Szörényi Jánosnét állította maga mellé helyettesnek, aki úgy emlékszik, mintegy félszázan jelentkeztek. Így indulhatott el két első osztály az utoljára a megyei pedagógiai intézet által használt épületben, a valamikori Zárdában. Két tanterem volt mindössze és egy igazgatói iroda.

Rajta kívül Pásztor Lajosné magyar–történelem szakos kollégája és az óraadók alkották a tanári kart – köztük Kontra József, a Táncsics köztiszteletben álló kémiatanára, később az ugyancsak táncsicsos Szántó László, s a Munkácsy nyugalmazott igazgatója, Lóczy István, a latint és a németet is óraadók tanították. A főhitoktató kezdetben Rózsás László volt, majd egyre több pap vállalt szerepet a hitépítésben, hiszen egy egyházi intézményben különösen meghatározó a lelkiség. Tanárok és diákok között egyaránt.

– A szülők tisztában voltak azzal, kire bízzák gyereküket – summázott Szörényiné, aki nem titkolja, vallása miatt vállalkozott a váltásra. A matematika–kémia–művészettörténet szakos tanárnőben ma is elevenen élnek a kezdeti sikerek. Marek János helytörténeti szakkört vezetett, öt tanítványa közül valamennyi első díjat hozott el az országos honismereti versenyről. Büszkén említi a Mária evangéliuma rockopera adaptálását, osztálya először csak dalokat akart megtanulni belőle, később önálló produkció született, melyet többször is bemutattak népes közönség előtt. Megszerezték a jogokat, Tolcsvayék örömmel küldték el a zenei alapot. Az egykori szereplők között volt Visnyei Katalin, aki tanárként tért vissza alma materébe. A János apostolt alakító Petőcz Andrásból színész lett, a Máriát játszó, Kisberkiből származó Kiss Ildikót magyar származású osztrák fiú vette el, 3 gyerkőc édesanyja egy Graz melletti faluban tanítóskodik.

– Tanítványaink a hit mellett a művészetben éltek, megpróbáltuk felnyitni szemüket a teremtett világ szépségére – jegyezte meg a tanárnő, aki maga is fest, hogy gyógyuljon a lelke, hiszen nemrég temette el a férjét, akit 53 hónapig gondozott bérelt kórházi ágyon, de előtte édesanyját és nagynénjét is évekig ápolta. – Rendszeresen nyíltak kiállítások az aulában, osztálykirándulásaink értékek mentén szerveződtek, a helyi csodákat kerestük. Bebarangoltuk a Zselicet, volt, amikor 30 kilométeres gyalogtúrára indultunk, a szülőket piknikezni hívtuk, s így köszöntöttük őket anyák napján. A lélek és a test edzése párhuzamosan zajlott, s ennek gyümölcseit mindenki érezte és értékelte.

A tanárnő egyébként a közelmúltban állított össze két, relikviákkal teli albumot egyik osztálya négy esztendejéről, hogy átadja egykori iskolájának. Ahogy belelapoztam, belépőjegyek, névsorok, fényképek, programismertetők mellett sok szépirodalmi részletet, versidézetet is felfedeztem. Aki ismeri az inkább reálbeállítottságú tanárnőt, az tudja, karakteres egyéniség ugyan, szabály- és értékkövető, de az irodalom nem csak aktív éveiben volt napi menedéke, ma is megrendíti lelkét a szép szó.

Három igazgató mellett volt és maradt a „katgimi” egyik ikonikus tanáregyénisége, s ma is jóleső érzéssel emlékezik iskolai műsorokra, lelkigyakorlatokra, nagyböjti vagy adventi előkészületre. Arra szegődött, hogy a tudás mellett a szép, a jó, a nemes, az erkölcsi tartás örökre fogó tintaként beleíródjon tanítványaiba, és tisztában volt azzal, hogy a kereszténység tettekkel „fertőz”. Büszke a diákjaira, akiket kiengedett a nagybetűsbe, s jólesik, ha olykor-olykor eljutnak hozzá a hírek, a már az élet utcáját – néha zsákutcáját – járó növendékeitől.

Szörényi Jánosné évtizedek óta énekelt a Szent Imre-templom kórusában. Azt mondta, Isten dicsőségére állt be az énekkarba, de számos kirándulás, hazai és külföldi fellépés ízét-örömét is őrzi. Férje rögzítette azt a CD-felvételt, amely egyházi ünnepkörökhöz kötve igazolja, nagy kincs e kórus. Szörényiné szerint a Kardos házaspár vezetésével, illetve orgonakíséretével működő vegyes kar az egyházi zeneirodalom javának birtokosa, és szolgálatával közelebb emeli a hívek lelkét Istenhez.

Ahogy nagyító alá vettük a múltat, nemcsak események villantak fel, hanem arcok, jellemek is előbújtak az emlékek zsákjából. Némely arcot örökre elfeledné, de Jézus az ellenségszeretetre (is) tanít bennünket. Alázattal a nehezebb életszakaszok is könnyebben feldolgozhatók. S könnyebb a múltutazás, ha belelapoz tucatnyi fotóalbumába, hiszen Vali kiváló fényképész. Németország, Svájc, Olaszország és Finnország áll szívéhez legközelebb, persze csak szülőföldje után. Nemcsak e fotók töltik el kellemes nosztalgiával, hanem a dokumentáció szándékával készített felvételek is – iskolabővítésről, egyházi és világi programokról.

Tevékeny életművet tudhat magáénak a Szent Gellért-díjas tanárnő. Balás Béla, az egykori és Varga László, a jelenlegi főpásztor aláírásával kapta meg 3 éve azt a díszoklevelet és emlékplakettet, amellyel 25 év kitartó szolgálatát köszönte meg az egyházmegye vezetése.

Nyugdíjasként az értékközvetítés élteti a tanárnőt

Szörényi Jánosné Budapesten született, de 75 éve Kaposváron él. Kaposmérőben kezdte tanári pályáját, majd a Munkácsy Mihály Gimnázium, később a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola tanára lett. Tizenöt éve nyugdíjas. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kaposvári csoportjának a titkára. Nyugdíjasként is az értékközvetítés élteti. Fia orvos, lánya műszaki rajzoló. Három lány- és két fiúunokája van.

Fotó: Kovács Tibor