Közösség és közönség élteti ma is gyümölcstermő örökségünket

– Édesapja, Csikvár József ugyancsak sokat tett ezért a megyéért, népművészetéért, néptáncmozgalmáért, kulturális életéért. Csak egy más korban tette mindezt. Gondolkodott-e már azon, hogy neki volt-e könnyebb, vagy Önnek?

– Amikor édesapámnak 1991-ben bejelentettem, hogy otthagyom a múzeumi főállásomat és belekezdek a Somogy Táncegyüttes működtetése érdekében létrehozott alapítvány menedzselésébe, irányításába, képtelen volt kétségbeesését palástolni. Ő addigra több mint öt évtizedet töltött a közművelődés területén, pontosan tudta, mivel találom szembe magam. Féltett a rám váró jövőtől. Aztán néhány nap múlva felhívott és tanácsaival ellátva felkészített a feladatra, emberi viselkedésre, közösségek szerepére, alkotói folyamatokra. Persze akkor, fiatalon nem tulajdonítottam minden elhangzott tanácsnak akkora jelentőséget, de igaza volt, s az évtizedek engem is megtanítottak. Ha nehézségekbe ütközöm, eszembe jutnak a tanácsai. Édesapám idejében sem volt könnyű boldogulni ezen a pályán, de ha az ember lelkiismeretesen végzi feladatait, akkor gyümölcstermő örökséget hagy maga után, és a sikerek új erőt adnak. Szerencsére olyan emberekkel dolgozhattam, gondolkodhattam, alkothattam együtt, akik támogatták munkásságomat. De így van ez a jelenben is. Úgy vélem, szép ívet futottunk be, melyben vitathatatlanul voltak mélységek és csodálatos magasságok.

– Együd Árpád néprajzkutató, akinek gyűjteménykezelése egy ideig Önre bízatott a megyei múzeumban, akkor most édesapjával együtt mosolyog odaföntről?

– Bízom benne, hogy így van. A szakmától, a közösségektől, akikkel dolgozom, a munkatársaimtól, családomtól, a közönségtől olyan visszajelzéseket és elismeréseket kapok, amelyek azt üzenik számomra: helyes úton haladok. Reménykedem abban, ha most ott ülnek egy felhőn, és néznek le rám, elégedetten összemosolyognak, hogy jó munkát végeztek.

– A magyar népzene szellemi hagyatékunk féltve őrzött kincse, amelyet be kell mutatni, hogy minél többeké legyen világító és melegítő ereje. Több évtizede ezt teszi a Somogy Táncegyüttessel, s népzenésztársaival. Sokakat sikerült megfertőznie?

– Nem tudom számszerűsíteni. Ha a Somogy Táncegyüttes művészeti és közösségépítő tevékenységét veszem alapul, akkor úgy látom, hogy az időről időre megújuló generációk fiataljai lelkesen vesznek részt a tanulói és alkotói folyamatban. Erős közösségek alakulnak ki. Ha a közönségre gondolok, azt látom, hogy szeretik és élvezik előadói munkánk eredményét. Ugyanez vonatkozik a Somogy Zenekarral vagy a Hangolda Együttessel folytatott munkánkra is. Sok éve oktatok népzenei művészeti képzésekben, remélem, hogy valamikori és jelenlegi tanulóimra szakmailag pozitív hatással voltam s vagyok. Néhány hónapja az Együd Árpád Kulturális Központ szervezésében és a Csoóri Sándor Alap pályázati támogatásával beindítottunk Kaposváron egy népzenei szakkört. A hangszeres képzésben résztvevő fiatalok és szüleik véleménye alapján sikerül folyamatosan fertőzni a fiatalokat a népzenével, a hagyományőrzéssel, az értékközvetítéssel.

– A nemzettudat, s az ország­imázs erősítésében egyaránt meghatározó tényező a tárgy­alkotó népművészet éppúgy, mint a szellemi folklór, de a lélek is gyarapszik általa. Ön miben látja legnagyobb hasznát?

– Abban, hogy értékmegőrző, értékátadó és alkotói közösségek jöhetnek létre hasznos cél érdekében. Fontosnak tartom, hogy fiataljaink ismerjék meg elődeink kultúráját, gondolkodását, életvitelét annak érdekében, hogy minél sikeresebb és élhetőbb jövőt tudjanak építeni.

– Ha nem a népzenével vagy az együttes menedzselésével van elfoglalva, akkor mit csinál?

– Nagyon kevés ilyen alkalom van, de a szabadidőmet mindig a családomra fordítom. A támogatásuk nélkül nem tudtam volna magas szakmai eredményeket elérni. Ebben az elismerésben ők is benne vannak, amelyet ezúton is köszönök.

– Van-e, lesz-e folytatója a családban?

– Mindkét gyermekem éveken keresztül, szép eredményeket elérve kapcsolatban állt a művészettel. Barbara lányom a néptánc, Máté fiam pedig a zene területén. Hogy a megszerzett tudás később miként hasznosul életükben, azt majd a jövő mutatja meg.

– A nyár nem a pihenésről szólt. Milyen fellépésekre készülnek?

– Hála Isten, a pandémiát követően ismét lehetőségünk nyílt fellépésekre. Sok felkérés érkezett hozzánk az ország különböző településeiről. A kaposvári közönséggel utoljára augusztus 20-án a Városligetben, 28-án a Kossuth téri előadásunkon találkozhattunk. Fontos hazai előadások, fesztiválok, népzenei és néptánc-előadások várnak még ránk a közeljövőben. Ugyanakkor a Somogy Táncegyüttes művészeti arculatához tartozik a táncszínházi illetve kortárs koreográfiák alkotása is. Így szakmai fejlődésünk szempontjából jelentős a Csiky Gergely Színház előadásaiban, a Tüskevárban, a Csárdáskirálynőben való részvétel. Jelenleg is folynak ezek a próbák.

Hab a tortán…

Csikvár Gábortól megkérdeztük azt is, honnan eredezteti tehetségét. Így válaszolt: szüleimtől, nagyszüleimtől, dédszüleimtől. Mindegyik kapcsolatban állt a néptánccal-zenével. De édesapám volt az, aki szakmaként folytatta a hagyományőrzést, közművelődést. Koreográfus, néptánc- és illemtanár illetve népművelő végzettséggel rendelkezett. Mintegy fél évszázadon át szervezte és irányította megyénk néptáncmozgalmát. Gyermekkorom óta körülvett ez az atmoszféra. Nem terveztem, hogy atyám nyomdokaiba lépek, de 16 évesen, amikor kifejezetten népzenével kezdtem el foglalkozni, eldőlt, milyen úton megyek tovább. Az pedig „hab volt a tortán”, hogy 1991-ben elvállaltam a Somogy menedzselését, hiszen édesapám az alapítók egyike volt hét évtizeddel ezelőtt.