Busafélék miatt búsul a balatoni limnológus

 Erről Takács Péter, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa beszélt a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) legutóbbi online szemléletformáló rendezvényén. A szakember elmondta, a Balaton vízgyűjtő-területén a 68 halfajból 29 idegenhonos, a Balatonban a 24 faj egynegyede idegenhonos. 

Takács Péter kiemelte, nyílt vízben a busafélék, a part mentén a folyami géb és a naphal a leggyakoribb idegen faj, és az amur is sok gondot tud okozni azzal, hogy elpusztítja a vízinövényeket. 

– Érdekes módon bizonyos fajok, mint a kínai razbóra, a vízgyűjtőn gyakran előfordulnak, a Balatonban azonban kevésbé – mondta a limnológiai kutatóintézet tudományos főmunkatársa. 

– Az idegenhonos fajokkal az a baj, hogy teljesen átalakítják a Balaton élővilágát és tönkretehetik a turizmust – hangsúlyozta Takács Péter. – Az amur azt csinálja, hogy ráfekszik a nádra, behajtja a vízbe és leeszi a levelét. Ez azért sem jó, mert a magasabb rendű növényzetet kiirtja a part mentén, ráadásul az ürülékével nagy mennyiségű szerves anyag kerül vissza a vízbe, amivel elindítja a vízvirágzást, vagyis tönkreteheti a vízminőséget. Ebből az következik, hogy fürdésre aligha lenne alkalmas a tó és jelentős gazdasági károk keletkeznének a turizmusban – mondta Takács Péter. 

Nemcsak a halak, hanem más idegenhonos fajok, például a rákok, kagylók is kiszorítják az őshonosakat a Balatonból. A partmentén az élővilág kilencven százaléka már idegenhonos. 

Idegenhonos hal

A Sió-zsilip környékén már feltűnt a feketeszájú géb. A idegenhonos halból egyelőre keveset fogtak be, a Dunán azonban jelentősen előfordul. Takács Péter kiemelte, ha Balatonban is megnő a számuk, akkor ellehetetleníthetik a horgászatot. A feketeszájú géb nem nő nagyra, ennek ellenére jó étvágyú, a többi halat pedig elzavarja a kövektől. A géb úgy kerülhetett a Balatonba, hogy a pecások csaliként használták, s a megmaradt halakat beleöntötték a vízbe. 

Fotóill.: Lang R.