Ha a történelem meglódul, a határ megmerevedik vagy képlékennyé válik

A határ védelmez, van szűrő és ellenőrző funkciója, de lehet nyitott is, a csere és a kommunikáció színtere – elemezte a megnyitón Germuska Pál, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese. A határ mentálisan is működik, és a határzóna és határvonal fogalma az értelmezések új lehetőségét nyitja meg. Hatos Pál történész, a Rippl-Rónai Művészeti Intézet igazgatója előadásában visszarepítette a hallgatót a Monarchia koráig, ahol még nem kellett útlevél, egyedül a török és az orosz birodalom kért vízumot a beutazótól. Az első világháború után a demarkációs vonalakon csak úti okmányokkal lehetett közlekedni, majd a határok átjárhatatlanok lettek. Ez volt a lehetetlen térképek korszaka. 

– Történeti határokat találtak ki két hét alatt, és rákényszerítették a vesztes országokra – említette meg a történész Trianont idézve. 

Farkas Péter és Lesz Éva főlevéltárosok a déli határ történetét mutatták be az 1950-es évektől. A résmentes lezárás elve alapján egy-két soros drótakadályok és aknazár nehezítette az átjárást Jugoszláviába. Bunkerrendszer épült a határ védelmére. Az előbb 15, majd 25 kilométeres határsávban élők csak igazolvánnyal közlekedhettek. A gazdák a határ nyomsávjában 50 centinél magasabb növényt nem ültethettek, és ha az állatuk átkóborolt a határon, még büntetést is fizettek. A megbízhatatlanokat kitelepítették a határ mellől a Hortobágyra. 

Egyfajta hibrid háború működött a Tito-féle Jugoszláviával, melyet főként az államvédelmi szervek vívtak kettős ügynökökkel, emberrablásokkal és dezinformációkkal. A határon rendre fegyveres összetűzések voltak több mint száz áldozattal. A magyar települések pártvezetői és a határt őrző zöld ÁVH fegyveresei között ellentétek feszültek. Egymásra hárították a felelősséget akkor is, amikor Szentborbáson két délszláv fiatal okozott botrányt. A fegyelmezetlen határőrök sok gondot okoztak. Részegen gránátot dobtak a Drávába, úgy halásztak, ittasan száguldoztak az autóikkal, elütve a jószágokat. Egy lakodalomban a menyasszonyt zaklatták, de ők húzták a rövidebbet, mert a násznépből valaki megkéselt egy határőrt. Az egyenruhások szerették az italt, ilyenkor gyalog is nekivágtak a csurgói kocsmákba vezető útnak.     

A megyehatárok vitat tárgyát jelenthették 

A konferencián részt vett Hajnal Éva, a Kaposvári Törvényszék elnöke és Dér Tamás alpolgármester is. A levéltár értékközvetítő szerepet vállal, hogy minél több hiteles dokumentum és információ alapján ítélhessük meg a múltat, mutatott rá köszöntőjében Huszti Gábor, a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke, aki kiemelte, hogy jelenleg egyszerre újítják fel a vármegyeházát, a megyei múzeumot és a régi levéltár épületét. Bertalan Péter történész egyháztörténeti előadásában arra világított rá, hogy bár az egyház területi határai változhattak, a lelkek hálózatát mindig határtalanul fogta össze. Somogynak is voltak vitás területei, mondta Polgár Tamás, a levéltár igazgatója. A somogyi megyehatár meghúzásánál Siófok kérdése rendszeresen felmerült, a szigetvári járás 1950-ig megyénkhez tartozott, és kevesen tudják, hogy a Nagykanizsa melletti kistelepülések közül is több somogyi volt valaha. A megye területe sérült, amikor 1919-ben Barcs környékét megszállták a szerbek.