Vasérc izzott ott, ahol majd üvegcsék készülnek

Mint arról korábban már beszámoltunk, a kutatók több kemencére bukkantak az elmúlt hónapokban, ebből arra következtetnek, hogy vélhetően egy vasműves telep működött a területen. Gallina Zsolt, az Ásatárs Kft. régésze elmondta, Közép-Európa egyik legnagyobb feltárt vasműves telepére bukkantak rá, ezért lehetőségük adódott arra, hogy kipróbálják, hogyan készítettek vasbucát (kovácsolni való alapanyagot) a 9. században. Ennek a folyamatát Thiele Ádám, a műszaki egyetem adjunktusa, a kohászatban és a kovácsmesterségben jártas szakember vezette. 

A vaskészítéshez először egy műhelygödröt alakítottak ki, majd az oldalfalába beépítették a kohókat. Az apró kemencéket fával előfűtötték, majd faszénnel folytatták a munkát és a kohó tetején keresztül elkezdték adagolni a vasércet. – Amikor már jó pár órája izzik a kohó és látszik, hogy megfelelő vasérc van benne, akkor a fúvókán keresztül bepiszkálunk a kohóba – mesélt a munkafolyamatról Thiele Ádám. – Ha azt érezzük, hogy összeállt egy vasszivaccsá és a mérete is megfelelő, akkor kivesszük a vasbucát és egy rönkön fakalapáccsal megpróbáljuk összetömöríteni. A somogyi gyepvasércekre azonban jellemző, hogy nagy a foszfortartalmuk, ezért a vasanyagot sokszor kovácsolhatatlanná teszi – tette hozzá a szakember. – Ennek a technológiának a kulcsa a jó minőségű vasérc. Szerencsére Somogy megyében nagy mennyiségben fordul elő alapanyag, ezért is telepedtek meg itt a vaskohászok és kezdtek el vasat gyártani. A mostani kísérlethez a környék egyik halastavának aljáról szereztünk ércet – mondta Thiele Ádám. 

Török Béla, a Miskolci Egyetem Metallurgiai Intézetének igazgatója, okleveles kohómérnök a helyszínen elmondta, fontosak ezek a kísérletek, mert ezzel újra felfedezik ezt a fajta eljárást. Ez a technológia a Krisztus előtti hetedik-nyolcadik században már megjelent és körülbelül a középkor végéig, az újkor elejéig használtak a kohókat. Ezzel az eljárással mintegy kétezer évig készítettek vasat – tette hozzá.

Fotó: M. P.