Káros a környezetre a gazdátlan kedvenc

– Szelíd, nagyon könnyen meg lehetett fogni. Valószínűleg megunták és szabadon engedték. Nem tudom megtartani, mert már így is több háziállatot tartok, az életmódommal nem tudom összeegyeztetni a tartását – mondta lapunknak a kaposvári férfi, aki sajnálja az állatot, és jó helyen szeretné tudni. 
Az eset nem egyedi, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársai rendszeresen találkoznak megunt és a természetben elengedett, korábban kedvtelésből tartott állatokkal. 
– Gyakoriak az efféle esetek, s ezek az állatok nemhogy túlélik a telet, hanem még szaporodnak is a természetben. Komoly veszélyt jelenthetnek a környezetükre és az őshonos fajokra, amelyeket kiszorítanak életterükből – mondta Rozner György, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tájegység vezetője, aki úgy tapasztalja, a Kis-Balaton környéke közkedvelt elengedőhely. – Némelyik teknősfaj, amellyel találkozunk, még eredeti élőhelyükön, például Floridában is veszélyt jelent a fürdőzőkre, komoly sérülést okozhat, amikor megnő. A keselyűteknős súlya a 30-40 kilogrammot is elérheti, ráadásul olyan veszélyes a harapása, hogy csonkolt sérülést okozhat. A meleg vizű Hévíz-patakban egzotikus halakat is fellelni, amelyek egykor szintén megunt kedvencek voltak. 
Rozner György szerint több mint tízféle sügérfajta él jelenleg a Hévízi-csatornában. 
Pécsi Tibor, a kőröshegyi teknőspark és mentőközpont vezetője jelenleg is őriz öt keselyű- és ugyanennyi aligátorteknőst, amelyeket gondatlan gazdik engedtek el a természetben. – Egyiküket a Dunából fogták ki, és miután hozzám került, másnap ötven tojást rakott. Szerencse, hogy ez az esemény nem a természetben történt – mondta Pécsi Tibor, akihez gyakran kerülnek a megunt kedvencek. Többnyire a horgászok szólnak neki, ha fura kinézetű páncélost látnak. 
– Rendszeresen érkeznek hozzám a házi terráriumokat kinőtt kedvencek. Volt olyan év, hogy csaknem negyven ékszerteknős érkezett. Ezek a ragadozók a védett kistestű állatokat pusztítják: halakat, békákat. Természetkárosításnak minősül elengedni őket – mondta Pécsi Tibor, akinél landolt már 22 kilós aligátorteknős is Zala megyéből, s emberre is veszélyes állatokat a Balatonból, Balatonfürednél és Balatonszárszónál is emelt már ki a vízből. 
Míg a hazánkban őshonos mocsári teknősök elbújnak, ezek az állatok nem félnek az embertől, hiszen gazda nevelte őket. Somogyban a Duna-Dráva Nemzeti Park területén is évről évre találkoznak a természetvédelmi őrök a jelenséggel. 
– A lakott területek körül gyakori az invazív fajok megjelenése, mert legtöbben ott engedik el a megunt példányokat. Nemcsak a teknősök, hanem az akváriumokból kikerült rákok is nagy gondot jelentenek. A Dráva egyes szakaszain a kecskerákot és a folyami rákot teljesen háttérbe szorította a cifrarák és a jelzőrák – mondta el lapunknak Horváth Zoltán, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság táj­egységvezetője. 
 

Szigeteket lepnek el a teknősök

A hobbiállatok elengedése nem csak hazánkban jelent problémát. Világszinten is jelentkezik ezeknek az állatoknak az emberi gondatlanságból közvetve okozott természetkárosító hatása. 
– Nem véletlen, hogy ezek az élőlények sok esetben csak 5-10 évig élnek emberi fogságban, miközben a természetben akár száz évig is elélhetnek – hívta fel a figyelmet Pécsi Tibor. – Japánban évente 10-12 ezer ékszerteknőst engednek el, amelyeket az eredeti élőhelyükre, Amerikába csak komoly genetikai vizsgálat után lenne szabad visszaengedni a saját populációjukhoz, ám ezt képtelenség követni – tette hozzá a terráriumvezető, aki mindenkinek azt javasolja, hogy ha már megunta, legalább egy állatkertben adja le a kisállatát. 
 

Fotó: MW