Elhunyt Szabados Péter, Kaposvár rendszerváltó polgármestere

Szabados Péter Kaposváron született 1946-ban. A Táncsics Mihály Gimnázium elvégzése után 1971-ben népművelés–könyvtár szakon, 1978-ban történelem szakon szerzett diplomát a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. 1968-ban megnősült, két fia és egy lánya született. Családja mellett számára a kultúra és a szülővárosa a legfontosabb. 1966-ban a Latinca Sándor Megyei Művelődési Házban állt munkába közönségszervezőként, később művészeti előadóként dolgozott, s közben Böhönyén, majd Kaposszentjakabon igazgatta a művelődési házat. 1974-től a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalatnál volt üzemi népművelő, oktatási és közművelődési csoportvezető. A Somogy Megyei Művelődési Központban 1982-től igazgatóhelyettesként, majd polgármesterré választásáig igazgatóként dolgozott. Főmunkatársként ide is tért vissza 1994-ben, és mint az SMK igazgatóhelyettese vonult nyugalomba 2006-ban. Életéből fél évszázadot szentelt a somogyi kultúrának, a közművelődésnek, amelynek szerevezése egyszerre volt a hivatása és a hobbija. Úgy tartja, hogy igazából a kultúra kisebb közösségei a társadalom éltető szövetei. De nem csupán szervezte, hanem tehetségével gazdagította is a közművelődést. Az amatőr művészeti mozgalomba gyermekkorában kapcsolódott be: mint versmondót, színjátszót és néptáncost ismerték. 1971-ben országos vers- és prózamondó versenyt nyert, és a 60-as évek elejétől a Somogy Táncegyüttesben táncolt, amelynek 1970-től 1974-ig a művészeti vezetője is volt. Már gimnazistaként néptáncot tanított, és kétszer lett aranysarkantyús táncos.

A kilencvenes évek közepén ő szerkesztette a Somogyi Kultúra című folyóiratot, és 2005-ben, amikor megalakult a Somogy Megyei Néptáncszövetség, ő lett a szervezet ügyvezető elnöke. Táncosként egész életére kiható tapasztalatokat szerzett. A színpadra lépve megismerte a közösség erejét, s tudatosodott benne, hogy az egyéni életpályák is a közösségekben teljesedhetnek ki igazán. Meglehet, hogy az ekkor gyűjtött élményanyag vezette át a politika forgószínpadára is. „A művészetek közelében élve nagyobb fogékonyság alakult ki bennem az emberi problémák iránt” – mondta egy interjúban a 90-es évek elején. 

Szabados Péter aktív szerepet játszott a rendszerváltozás kaposvári eseményeiben. Akkor történt ez, amikor még nem lehetett biztosra venni, hogy az ország demokratizálását, az egypártrendszer felszámolását zászlajára tűző nemzeti mozgalom sikerre vezet, és a mozgalom vezetőire nem fog lesújtani a diktatórikus hatalom. A kaposvári szervezet megalakulásakor, 1988. november 18-án – éppen a 20. házassági évfordulóján – lépett be a Magyar Demokrata Fórumba, s a helyi MDF-nek az ő SMK-ja adott otthont ezután. 1989. január 25-én a fideszesek mellett ő fogadta az 1956-os forradalomról Kaposváron előadást tartó Litván Györgyöt, és nagy szerepet játszott az ellenzék lenyűgöző hatású, igazi közösségi élményt jelentő március 15-i fáklyás felvonulásának megszervezésében. 1990-ben az MDF kaposvári elnöke, majd megyei elnök lett.

A polgári önkormányzat megalakulása is Szabados Péter nevével forrt össze: 1990. október 28-án őt választotta meg Kaposvár polgármesterévé a képviselő-testület. A rendszerváltozás utáni első városvezetőként az ő feladata volt az önkormányzati rendszer megszervezése s a tanácsi végrehajtó apparátus átalakítása olyan polgármesteri hivatallá, amely szolgálatnak tekinti a polgárok ügyeinek intézését. Az önkormányzat előtt akkor még nem volt kitaposott út, meg kellett alkotni a kereteket, meghozni az alapvető jogszabályokat, megalakítani a bizottságokat.

Az első szabadon választott polgármester irányításával nem csupán az önkormányzati munka feltételeit sikerült biztosítani és az intézményhálózat működésének biztonságát megőrizni, hanem jelentősen fejlődött is a megyeszékhely. A várospolitikai koncepció négy elemre épült: vállalkozásbarát környezet, szociális gondoskodás, oktatásfejlesztés és környezetvédelem. Ebben az önkormányzati ciklusban indult a tavaszi fesztiválok és a nemzetközi vásárok sorozata, létrejött a Városgondnokság, bővültek a szolgáltatások, nagymértékben fejlődött a szennyvízcsatorna-hálózat, és négysávossá szélesedett a Berzsenyi utca.

Szabados Péter átadta a Liget Időskorúak Otthonát, hajléktalanszálló nyílt, Kaposvár segítséget nyújtott a háború sújtotta Eszéknek – s a polgármester maga is meglátogatta a horvátországi várost. Kaposvár püspöki székhely lett, ahol egyházi iskolák indultak, az önkormányzat átvette a megyétől a Csiky Gergely Színházat, a Táncsics-gimnázium új aulát és tornacsarnokot kapott. Elkészült a Desedához vezető kerékpárút, és helyileg védett természetvédelmi területté vált a tó és környéke. Eltűntek a kommunista diktatúra előtt tisztelgő szobrok és emléktáblák, megváltoztak az idejétmúlt utcanevek.

Szabados Péter 1994-ig volt a város első embere. Nem kis részben az ő tevékenysége nyomán biztos alapokon fejlődhetett tovább a megyeszékhely. 1996-tól a Magyar Demokrata Néppártban politizált, ahol a megyei elnök tisztségét is betöltötte, és 1999-ben az országos választmány elnökévé választották. Egyebek között belépett a Magyar Népművelők Egyesületébe, a Kaposvári Városszépítő Egyesületbe és a Berzsenyi Társaságba. 1997-ben az ő vezetésével jött létre a Kaposvári Testvérvárosi Baráti Kör. 1995-ben megkapta a Kaposvár Városért kitüntetést, 2002-ben a Bessenyei György-díjat. 2022-ben neki ítélték meg a Szabadságért Kaposvár Emlékérmet.

Saját maga a következő leltárt állította össze szellemi poggyászáról: „Nemzeti érzelmű, polgári értékrendet valló családban nőttem fel. Néptáncosként megtanultam, hogy becsüljem egy másik nép kultúráját, történelmét. Népi-nemzeti kultúra, hagyományok, kereszténydemokrata értékrend, valamint a nemzeti liberalizmus.”

Szabados Péter a polgári értékrendet képviselte, olyan ember, akinek szerénysége tiszteletet vívott ki városszerte. Születésétől fogva kaposvári volt – úgyszólván összenőtt a várossal, amelyhez hűséges volt egész életében!