Minden nap történnek csodák a műtőkben és a betegszobákban

– Az orvosi pályára nem a díjakért megy az ember. Mi volt az indíttatása? 
– Az általános, illetve a középiskolában is nagyon szerettem a kémiát és a biológiát. Kemény, de nagyon jó tanáraim voltak, akik megszerettették velem ezeket a tárgyakat, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Ennek köszönhetem döntően, hogy orvos lettem. A másik motiváció az volt, hogy a nagymamám súlyos beteg volt, szerettem volna segíteni neki, de a betegségével szemben tehetetlennek bizonyult a tudomány. Azt hittem, ha orvos leszek, akkor tudok hasonló sorsú embereken segíteni. Sajnos, később rájöttem, hogy nem biztos, hogy mindenkit meg lehet menteni, de jó érzés tudni, hogy a munkámmal hozzájárulhatok emberek gyógyulásához. 
– Ezt a mélyről jövő elhatározását könnyen meg tudta valósítani? 
– Természetesen az orvosi egyetem elvégzése nem volt könnyű feladat, de nem volt lehetetlen sem. Sokat kellett hozzá tanulni, és most is folytatni kell ezt a tanulást. Szerencsére engem olyan élmények értek az egyetemi éveim során, amelyeknek köszönhetően kifejezetten vártam a diploma megszerzését, és azt, hogy mikor, hogy lehetek orvos, mikor foglalkozhatom végre betegekkel. Nem gondolkodtam abban, hogy kutató vagy oktató orvos legyek. 
– Hogyan lett ebből intenzív osztály, ahol különösen nagy a felelősség? 
– Már az egyetemi éveim során is megfogott ez a terület, mivel úgy éreztem, hogy az intenzív osztályos terápia meglehetősen széleskörű ismereteket igényel. 1994-ben diplomáztam, és azóta ezzel foglalkozom. 1995. január elsejétől dolgozom a kaposvári kórházban. 
– Az intenzív terápiás munka nagy terhet ró az emberre. Hogyan lehet elviselni a hétköznapokban? 
– Az orvosi hivatás állandó képzést, odafigyelést igényel, mert folyamatosan fejlődik a mi szakmánk. Az évek alatt sok újdonság jelent meg ezen a területen is, és öröm látni, hogy szakmailag, technikailag mennyit fejlődünk. Van bennünk kíváncsiság és egyfajta öröm is, hogy új dolgokat bevezessünk. Sajnos az intenzíven nem lehet mindenkit meggyógyítani, mert a betegnek lehet olyan jellegű a betegsége, sérülése, ami már visszafordíthatatlan. Ezzel együtt hatalmas felelősség van rajtunk, ami pszichésen is megterhelő, de minden olyan eset, ami sikeresen gyógyulással végződik, inspirálja az osztályunk összes dolgozóját. Szeretném elmondani, hogy hatalmas dolgok és nagy csodák zajlanak a kórházunkban minden nap! Megfogan olyan élet, ami addig nem sikerült, gyermekek születnek, technikai bravúrokat, korábban lehetetlennek tartott műtéteket végeznek a kollégák. A mi osztályunkon az a csoda, ha egy nagyon súlyos állapotú beteget meg tudunk gyógyítani. 
– Ön híres arról, hogy sokat küzd a betegeiért. 
– Az egész osztályunk törekszik arra, hogy a végsőkig elmenjünk, amíg van remény, mindent megteszünk. Ez egy folyamatos harc, azon vívódni, hogy hol húzódik az a határ, amikor a szervezet már nem tud gyógyulni. Amíg van rá lehetőség, küzdünk a beteg életéért. Ha már nincs tovább, akkor bevonjuk a családot, és elmondjuk nekik a helyzetet, hogy el tudjanak búcsúzni a szeretteiktől. 
– Azt sem titkolja, hogy hívő ember... 
– Hiszem azt, hogy nem véletlenül vagyok ezen az úton, és mi, az egészségügyi személyzet csak „eszközök” vagyunk a betegek gyógyulásában. Ez ad erőt, hogy mindennapos küzdelmeket felvállaljak. Annyiszor bebizonyosodott már, hogy nem csak rajtunk múlik egy beteg gyógyulása, sorsa, de mi hozzáadjuk a tudásunkat, és megteremtjük a lehetőségét, hogy a beteg szervezet gyógyulni tudjon. Hogy mitől gyógyul meg egy legsúlyosabb állapotban lévő beteg, hogy pontosan mi zajlik az apró molekulák mélységében, azt a mai napig nem tudja teljesen a tudomány. Ez a csodálatos ebben a szakmában. 
– Ehhez a mindennapos küzdelemhez tartozik a koronavírus és a vele érkező világjárvány is. 
– Az emberiség számára egy olyan helyzet volt, amivel nem találkoztunk előtte, mert egy korábbi ártatlan vírus vadult meg, és rengeteg életet követelt. A mai napig úgy érzem, hogy nagyon nehéz helyzetbe került az emberiség. Mindenki a maga módján, pedagógus, üzletember, bolti eladó – és mi az egészségügy területén. Olyan láthatatlan ellenséggel álltunk szemben, amit kezdetben nem ismertünk. Döbbenten láttuk 2020 elején az olasz kórházakban készült drámai felvételeket. Mi is féltünk, és a családunkat is féltettük, mert nem tudtuk, hogy mi vár ránk, és mivel kell szembenéznünk. Eleinte félve mentünk be ezekhez a betegekhez, de szerencsére volt eszközünk, felszerelésünk, amivel a betegeinket és magunkat is meg tudtuk védeni. 2020 szeptemberétől közel egy éven át nagy tömegben fertőződtek meg az emberek. Ezért kellett kialakítani egy külön részleget a kórház vezetőségének segítségével, ahol biztonságosan el tudjuk különíteni a fertőzötteket. Ott küzdöttünk meg a betegek azon csoportjáért, akik nagyon súlyos állapotba kerültek. A mai napig nehéz eldönteni, hogy ki az, akit a Covid biztosan meg fog viselni, és kit tudunk meg­gyógyítani. Továbbra is itt van a környezetünkben a vírus, de azt vettük észre, hogy onnantól lett jelentős javulás, amikor az emberek többsége felvett két védőoltást. Az oltás véd, ezért továbbra is javasoljuk. 
– Hogyan fogadta a munkájáért kapott elismerést? 
– Amikor megtudtam, hogy neveznek erre a díjra, és amikor elnyertem, elhangzott az indoklásban, hogy a covidos betegek gyógyításáért kapom, de egy pillanatig sem gondoltam azt, hogy ez rólam szól, mert ez komoly csapatmunka volt. Minden dolgozónak, az ápolóknak, a gyógytornászoknak, az adminisztrátoroknak is komoly szerepük volt abban, hogy ezt a feladatot el tudtuk látni. Ezeket az eredményeket csak együtt tudtuk elérni, amelyet hálásan köszönök nekik, és ez a jövőben is így lesz. 
 

Szörényi Péter hisz abban, hogy nem véletlenül lett a hivatása a gyógyítás
Fotó: Lang Róbert

Onnantól lett jelentős javulás, hogy az emberek többsége felvett két oltást

Igyekszik több időt tölteni a gyermekeivel

Szörényi Péter, Kaposi Mór Oktató Kórház aneszteziológiai és intenzív terápiás osztály főorvosának ítélte a zsűri a Somogy megyei Prima díjat tudomány kategóriában 2022-ben. A díjátadón elmondta, hogy nem is várta, hogy az elismertek között lesz majd. A díjat együttes munka eredményének tartja, amely az egész osztály és az egész kórház dolgozóinak érdeme. Szörényi Péter nős, három gyermeke van, és igyekszik minél több időt a gyermekeivel tölteni és segíteni őket.