Az autózás alfájának látszódna az MG új ZS-je

Az autózás világát aktívabban nyomon követők számára az MG márkanév nem ismeretlen. Az egykor Morris Garage néven ismert brit gyártó, még – nyugati országok jómódjában élő – nagyapáinknak készített MG MGA-val lett híres, mely hírnevet aztán a számtalan tulajdonosváltás tudott csak méltatlanul megkoptatni. A jó memóriával rendelkezőknek is inkább a feltűnő TF ugorhat be futó emlékként, annak ellenére, hogy több tulajdonos, többféle változatot is kínált a vásárlóknak. Ami ebből megmaradt, hogy az MG remekbeszabott, stílusos roadstereket gyárt, míg többi modellje észrevétlenül eltűnt a történelem elfeledett bugyraiban. Aztán 2007-ben a Shanghai Automotive Industry Corporation (SAIC) vette meg a márkanevet, hogy ismét átírja sztereotípiáinkat.

Egy márkanévvel kölcsönözni patinát, történelmet, vagy éppen sportosságot egy autónak, nem újkeletű dolog. Van amikor bejön, és van amikor még a látszat sem menthet meg egy típust. Az új ZS-t tesztelve úgy tűnik, a kínai gyártónak sikerült értékkel is feltölteni a méltán híres MG nevet.

A SAIC egy jól működő receptet alkalmazott a ZS (nem „zsé”, hanem „zé-es”) megalkotásakor. Körbenézett a piacon, megvizsgálta mi az ami működik, amit szeretnek a vásárlók, és hajlandóak érte pénzt kiadni. Majd ezeket összegyűjtve, a lehető legolcsóbban próbálták meg előállítani a saját terméküket. Ez az elsőre tuti recept azért tartogatott meglepetéseket, de a végeredmény mindenképpen magáért beszél. Egy olyan korban, amikor a közbeszéd szerint nem lehet normális újautót kapni tizmillió forint alatt, az MG ZS még a legnagyobb felszereltségi szinten sem éri el a 8,5 millió forintot. A hiba ott van, hogy úgy néz ki, úgy viselkedik, mintha egyel nagyobb ligában játszana. Ezért az emberek olyan szolgáltatásokat is várnak el tőle. Ebben a gondolatkörben még egy csavar, hogy hiába relatíve olcsó az új ZS, mégis megpróbál megfelelni ezeknek az elvárásoknak, pedig nem lenne rá szüksége. Na ilyenkor kerülünk egy kicsit tudathasadásos állapotba.

Külsőre az autó a ma divatos városi terepjáró formáját öltötte magára. A SAIC dizájnerei tudják a dolguk: egy olyan európai szemnek is tetszetős formát alkottak meg, melybe nem nagyon lehet és érdemes belekötni. A harcos, agresszív élek tökéletesen találkoznak az itt-ott lágyabb vonalakkal. A fényszórók természetesen ledesek, szűkre szabottak, és egyértelműen azonosítják az autót, ebben a városi crossover őrületben is. A tesztautó a fura nevű Battersae Blue színt kapta, ami nagyon jól áll neki. De hol is láttuk már ezt a színt korábban? Bizony, francia és német autógyárak sportautóinak alapszíne ez. Ügyes választás volt ez az MG részéről, hisz úgy ad sportosságot, hogy valójábanem ad semmit, csak az érzést.

Az autó a méreteit tekintve is egy optikai trükk. Nagyobbnak látszik, mint amekkora valójában, és ez egy újabb szerethető részlet az autóban. 

Az MG ZS belter is jól követi a külsejénél már sikerrel alkalmazott megoldásokat. Modern műszerfal, látszatra nemes anyagok kápráztatnak el bennünket mindenhol. Csak a többedik tapizásra, és vizsgálatra derül ki, hogy a fémbetétek műanyagok, a kevlár középkonzol inkább csak egy bohózat, a bőkezűen szórt bőr borítások valószínűleg soha nem képezték részét egy állatnak sem. Mégis minden megoldás egy nagyon jó egésszé áll össze. Ha még ekkor eszünkbe jut, hogy mennyibe is kerül ez az autó valójában, máris el tudjuk fogadni a látszat tökéletességet. Hiszen úgyis egy ilyen világban élünk, miért éppen az autónk lenne más?

Ahogy az autó formatervezői átadták az autót a mérnököknek, úgy változott meg az autó is. A tesztautó kapott egy ezer köbcentis turbós benzinmotort hatfokozatú kéziváltóval. Gondolnánk ez városba elég, és igazából nem is tévedünk nagyot. Csak egy kicsit. A ménes előcsalogatásához elengedhetetlen a türelem és a felejtés. Vagyis legyen türelmünk, míg megérkezik az erő, és felejtsük el az ötödik-hatodik fokozatot. Így viszont le is kell mondanunk az ilyen kis motortól elvárt alacsony fogyasztásról: a teszt alatt az autó inkább a nyolc literes fogyasztáshoz közelített száz kilométeren, pedig nem hajtottuk.

Az extralista parádésan hosszú az új MG ZS-ben. Az autó áráért elképesztő mennyiségű extrát kapunk. És egyben itt ér el minket a legnagyobb tudathasadás. Hiszen az autó körbe van kamerázva, ami egy nagyon jó extra, de egyrészt olyan képe mint egy kaputelefonnak, másrészt a megjelenítés lassú, és néha az impozáns központi kijelzőn felejtődik a képe. Olyan ülésfűtés van az autóban, hogy téli reggeleken sírtunk meghatottságtól. Amíg rá nem jöttünk, hogy nincsenek fokozatai, sem külön valódi kapcsolója. Így menüben bóklásztunk kikapcsolásához, hogy elkerüljük a pár pillanat alatt bekövetkező pávián létet. Egy elsötétedő belső visszapillantó, vagy egy kétzónás digitális klímának is tudtunk volna örülni, de kapunk helyette CarPlayt, és elektromos ülést. Ezek is nagyon jók, csak azért mégis... 

Az egész teszt alatt kicsit zavarodottak voltunk. Mert nagy elvárásokkal próbálgattuk az autót, aminek nem tudott megfelelni, de szeretett volna. Aztán megnéztük az árát, és lelkiismeretfurdalásunk támadt, hiszen az árához képest nagyon jó kis autót kaptunk. Az egész autó sportosságot sugall szinte minden elemével, kivéve éppen a motorjával. Telezsúfolták olyan extrákkal, ami egy osztállyal feljebb sem általános, de vagy nincs is rá szükség, vagy nem kiforrott a működése. Szóval ez az autó maga talány. Végig kicsit úgy éreztük, hogy a már befutott távolkeleti autómárkák kétezres évekbeli szárnypróbálgatását éljük újra, annak minden örömével és bosszúságával együtt. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy ilyen „kis” pénzből, ilyen jó új autót még nem láttunk korábban.