Csak az ingatlanhirdetésekben létezik vízparti telek a Balatonon

Ideális lenne, ha hagynánk, hagyhatnánk a Balatont a maga természetes állapotában, és csak élveznénk a csodálatos vizét, mondja Lombár Gábor. Balatonfenyves polgármestere, egyben a Balatoni Szövetség elnöke persze jól tudja, ez vágyálom, a tó körül ugyanis számtalan érdek és elvárás ütközik. Más a turistáé, aki azt szeretné, olyan megbízhatóan működjön, mint egy úszómedence. Más a horgászé, aki sok pénz fizet, hogy a parton ülve etethesse be a halakat, és megint más az ingatlanfejlesztőé, akik a nagyobb haszon reményében előszeretettel hirdeti partinak a nem parti lakásokat is. 
Lombár Gábortól arra vártunk feleletet: mi a jó a déli partnak. Ha magas vagy ha alacsony a víz? 
– A déli partot mindkettő érzékenyebben érinti, mint az északit – válaszolta lapunknak a balatonfenyvesi polgármester. Alacsony állásnál panaszkodnak a turisták, mert túl sokat kell gyalogolniuk, a gyerekek viszont örülnek a hatalmas vízi homokozónak. Amikor viszont túl magas a víz, a tó kilép a medréből és elönti az árkokat, ingatlanokat. Mivel a Balatonnál az észak-keleti, észak-nyugati szél az uralkodó, tartós viharos időben, amikor megbillen a Balaton, 20-30 centiméterrel is magasabb lehet a víz a déli, mint az északi parton. Ám nemcsak a túl kevés csapadék vagy a túl szeles idő okoz gondot, hanem az a döntés is, mellyel a vízügy 120 centiméterre emelte a Balaton vízszintjét. Ezt azt jelenti, hogy e fölött nyitják ki a Sió-zsilipet. A déli parti védőművek azonban rossz állapotban vannak el is öregedtek – a fenyvesi 1942-ben épült, a többit is az ötvenes-hatvanas években – de főként nem 120, hanem 100 centiméteres víz­állásra vannak tervezve. Javításuk, karbantartásuk milliárdos beruházást igényelne. 

A védőműveket a kőszórás, illetve a betonépítmények jelentik, ezek szerepe, hogy a víz ne mossa el a partot, illetve a jégzajlás ne okozzon károkat, magyarázza Lombár Gábor. Jellemzően a strandoknál és az egykori üdülőknél épültek ki. Többségük az önkormányzatok tulajdonában van, ám azok nem tudnak a javításukra pályázni, mert erre nincs pályázat. Azt a választ kapják, hogy a vízügynél van rá elegendő pénz. 

Gondolhatnánk, hogy az egyre nagyobb számú, elsősorban a déli parton található vízparti beépítések tulajdonosaira hárulhat ez a feladat, megszabadítva ezzel a problémától az önkormányzatokat, amire a polgármester azt mondja: a törvény szerint a parti sávot, és a medret nem lehet beépíteni. Vagyis olyan, hogy vízparti telek csak az ingatlanhirdetésekben létezik. A telek és a part közötti rész vagy a vízügyé, vagy a helyi önkormányzaté. Csak az a gond, hogy nem tudni, hol húzódik pontosan a Balaton-meder határa. Ezt mind ez idáig nem sikerült meghatározni. Máshol volt, amikor 100 centiméter volt a hivatalos vízállás, és máshol most, amikor 120-ra emelték. A meder pontos meghatározására tehát nagy szükség lenne. Ennek fényében lehetne kiadni az építési engedélyeket, és akkor az építkezésekkel kapcsolatos anomáliák is megszűnnének. A mederbe ugyanis nem építünk. 

A Balaton vízállásával a rendszeresen kevés csapadék és a klímaváltozás okozta rendkívüli jelenségek miatt foglalkozni kell. Nem véletlen, hogy hosszú idő után ismét felmerült: kívülről kellene pótolni a vizet. A megoldást a vízügyesek támogatják, a limnológusok között akadnak ellenzői. Az idei nyári 60 centiméteres extrém alacsony vízállás az elmúlt időszakban lehullott csapadéktól most 87 centire emelkedett, ami azonban még mindig igen messze van a 120-tól. Nagyobb baj, hogy nem tudják, mi kedvez az algák elszaporodásának, amit a Szigligeti-medencével szemben eső Balatonfenyves is megszenved. 2019-ben még augusztus végén, szeptember elején észlelték csak az algavirágzást, a következő években már májusban, júniusban is. Jó lenne tisztán látni, mire számíthatnak, mondja a polgármester. Mert ha nem emelkedik a vízszint tavasszal 100 cm fölé, nehéz nyár elé néznek. 
 

Nincs hatáskör a településeken 

Az egyszerűsített építési engedélyek kiadásában azonban az önkormányzatoknak nincs hatáskörük, még tudomásuk sincs róla. Ez az oka sok esetben annak is, ami ma a parton történik. Balatonfenyvesen még nincs akkora nyomás, mint Siófokon vagy a szomszédos településeken, de ahogy fogynak a parti telkek, a beruházók a Keszthelyi-medence felé mozdulnak. Lombár Gábor azt mondja, nem szabadna mást megengedni, csak a régi lelakott üdülők revitalizálását. Ha ugyanis ezeknek a telkén 50-60 lakásos társasházakat építenek fel, azzal óriási kommunális terhet okoznak. 
Ez már jelentkezik azokon a településeken, ahol drasztikusan megnőtt az ingatlanok száma. Hogyan biztosítják a közműcégek a nem erre a méretre tervezett infrastruktúrájukkal az áramot, a vizet, a szennyvízelvezetést? Hogyan tudják karban tartani a megnövekedett és megváltozott irányú forgalom által elhasználódott utakat? – teszi fel a kérdést Lombár Gábor.