A támogató szeretet hatékony gyógyszer a függőségek ellen

– Biológia–földrajz szakos tanárként végzett, egy ideig katedrán állt, majd a megyei Pedagógiai Intézet, később a megyei önkormányzat munkatársaként dolgozott. Élete folyamán a legkülönfélébb emberekkel hozta össze a sors. Színes életút adatott Önnek. Honnan e rendkívüli energia? 
– A családi minta, az édesapám személyisége volt az indító. Már iskoláskoromban rengeteg társadalmi munkát végeztem. A későbbiekben kellett egy megértő házastárs. Emil elfogadta a munkámat, támogatta a tanulásomat. Sokat segített a háztartásban, a gyermekeink nevelésében, akik látták ezt, és számukra természetes volt, hogy a napi 8 órás munkaidő mellett anyjuk más tevékenységet folytat. Jó tanuló gyerekeimmel – akik két egyetemi diplomával rendelkeznek – nem kellett órákig az íróasztal mellett ülni. Ráadásul, ha valaki úgy véli: számára fontos munkát végez, akkor az pluszenergiát ad, és szárnyal. Szerencsés voltam, mert azt csinálhattam, amit nagyon szerettem. Munkám egyben a hobbim volt. 
– Egy átlagember a Magyar Vöröskereszt tevékenységével leginkább a véradásszervezést kapcsolja össze, jóllehet ennél sokkal gazdagabb az a terület, amit elnökként összefog. 
– A Vöröskereszt sokoldalú tevékenységet végez; egyebek mellett a közúti elsősegélynyújtás oktatásából, a vizsgáztatásból vesszük ki részünket, de intézményeket is fenntartunk. Olyanokat, mint a Nyitott Kapu Hajléktalan Gondozási Központ Kaposváron, a Családok Átmeneti Otthona Nagyatádon, s a Fogyatékos Fiatalok Gondozási Központja Tabon. Számtalan pályázattal segítettük a nők, a családok, a közhasznú munkások ismereteinek bővítését, mentális gondozását. A bázis­óvodák és -iskolák programjai keretében pedig a gyermekek, fiatalok ismeretei válnak szé­leskörűvé. 
– S mindez a települések apró sejtjeivel közösen valósul meg. 
– Rendkívül fontos a települési alapszervezetek ténykedése. Sok helyen katalizátorként működnek. Az is örvendetes, hogy a Magyar Vöröskereszt a nemzetközi szervezeteivel, a Vörös Félhold Társasággal együtt a legnagyobb karitatív szervezet. A megyei szervezet nem működne jól a munkatársak és az önkéntesek tevékenysége nélkül. 
– A törökországi, szíriai földrengés kapcsán milyen támogatást nyújtanak? 
– Tárgyi, illetve ruhaneműgyűjtést nem tervezünk. Aki segíteni szeretne a bajba jutottaknak, az megteheti telefonhívással és SMS-küldéssel az 1359-es adományvonalra, illetve banki átutalással a 10405004-00026548-00000009 számlaszámon, a közleményben feltüntetve: a török-szír földrengésre. A befolyt összegekkel a Magyar Vöröskereszt a Nemzetközi Vöröskereszt és a Vörös Félhold Mozgalom tagjaként támogatja a földrengés károsultjait. 
– Addiktológiai szakemberként drogfogyasztókkal, alkoholistákkal is foglalkozik. Mi a leghatásosabb mód a függőség megszüntetésére? 
– Elsődlegesen azt kell elérni, hogy a függőség ki se alakuljon. A hasznos elfoglaltság, a családi szeretet sokat segíthet mindebben, de abban is, hogy ha már kialakult, akkor szűnjön meg. A szerfogyasztás mellett a viselkedési addikciók is gyakoriak. Ilyen az internetfüggőség, amely a pandémia idején súlyosbodott, de az étkezési zavarok is ide tartoznak. Az emberi, családi kapcsolatok megerősítése, az őszinte beszélgetések, a közös programok szervezése különösen hatékonyak. Érdemes szem előtt tartani: ha valamit elveszünk, helyette adjunk valami mást. A függők szakember nélkül nem fognak meggyógyulni, de elengedhetetlen a családi, baráti támogató háttér. Óriási a dohányzók száma, köztük sok fiatal, akik legtöbbször nincsenek tisztában a cigaretta egészségkárosító hatásával. Tév­hit, hogy az e-cigi nem káros. Pedig erről is beszélni kellene minél többet. 
– A szeretetlenségtől szenvednek leginkább a mai fiatalok? 
– Igen, pedig a támogató szeretet, az elfogadás, a társas kapcsolatok csodákra képesek. Mint ahogy az is, ha nem tűzünk eléjük irreális elvárásokat, s nem akarjuk saját álmainkat velük megvalósítani. Fogadjuk el őket olyannak, amilyenek, segítsük őket saját céljaik elérésében! Legyenek tartalmas elfoglaltságaik; ez nem azt jelenti, hogy órákat üljenek a gép előtt és cseteljenek. Menjünk közösen kirándulni, sportolni! Adjunk mintákat számukra, viselkedésben, életvitelben. Hallgassuk meg őket, mondhassák el a véleményüket! A legrosszabb, ha állandóan azt hallják tőlünk: „bezzeg a mi időnkben”… Segítsük őket a jövőjük felépítésében, de mindenekelőtt a reális jövőkép kialakításában! 
– A szülőket nem kellene továbbképezni e téren? 
– Jól látja, e téren is van teendő. Sajnos a szülők kevés ismerettel rendelkeznek; ezt tapasztalom iskolai prevenciós munkám során is; jóllehet többször próbáltam a szülőknek is megfelelő tájékoztatást adni. Részükről nagy a hárítás. Ez országos probléma, mint ahogy önmagunk áltatása is. 
– Ön milyen függőségben szenved? Az időtől függ leginkább? 
– Igen, ebből van a legkevesebb. Örülnék, ha hosszabb lenne egy nap. Ha jól átgondolom, a munkafüggőség rám is hat, de nem hanyagolom el a társas kapcsolataimat, a barátaimat. Sajnos a gyerekeim távol vannak, így ritkábban látom őket és az unokámat. 
 

Szívügye a drogprevenció

Jakodáné Jendrek Zsuzsanna 5 évig volt a Kaposvári Kábítószerügyi Fórum vezetője. Évekig vezetett bentlakásos prevenciós képzéseket pedagógusoknak. A szakképzésben lévőknek kommunikációs tréningeket vezetett és munkajogi ismeretekkel is felvértezte tanítványait. Magyar és nemzetközi tanügyigazgatási, oktatási-kutatási programokban dolgozott az elmúlt 10 évben. Nyugdíjasként 2 évig addiktológiai tanácsadással segítette a hajléktalanszállón a szociális munkások tevékenységét. Szívesen vezet kommunikációs és drogprevenciós tréningeket. Tagja a somogyi Baleset-megelőzési Bizottságnak. Szabadidejében szívesen kirándul, utazik, olvas. Munkáját Ifjúságért Érdeméremmel, Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerték el és megkapta a Kiváló Vöröskeresztes Munkáért bronz, majd arany fokozatát, valamint átvehette a drogprevenciós tevékenységért járó legrangosabb elismerést, az Elige Vitam-díjat is. 
 

Válasz helyett hajfesték a tanárnőnek

A szakemberek életét is történetek írják, Jakodáné Jendrek Zsuzsanna kettőt is megosztott velünk. – Egy általános iskolában szülőknek tartottam előadást a káros szenvedélyekről. A végén odajött hozzám egy anyuka, hogy szeretné megismerni azt a Zsuzsa nénit, aki miatt letette a cigarettát. Elmondta, hogy rá akart gyújtani, de az 5. osztályos kisfia kivette a kezéből. Közölte vele, hogy a dohányzásnak milyen káros hatásai vannak, és nem szeretné, ha az ő anyukája beteg lenne. Elmondta: a gyereke miatt tette le a cigarettát, hogy egészségben tudja felnevelni. 
S a másik: – Közlekedési szak­oktatóként tartottam előadást. A csoport nem volt aktív az egyik órán. Megjegyeztem, ha ez így folytatódik, beleőszülök. Az egyik elsőbbségi feladat megoldására senki sem jelentkezett. Felszólítottam egy fiút, aki úgy kezdte: „Hozok két doboz hajfestéket a tanárnőnek, de akkor sem tudom a választ.”