Hatvanöt éve keresik egy osztálytársukat a fiúgimnázium öregdiákjai

Az 1958-as esztendő emlékezetes év volt Jaczó Győző és osztálytársai számára. Akkor szerezték meg az élethez való útlevelüket, az érettségi bizonyítványt. Az egykor harminchat fős osztályból mára tizenhatan maradtak, közülük tízen tudtak jelen lenni a hétvégi eseményen. 

– Halász Tibor volt az osztályfőnökünk, néhány évvel ezelőtt hunyt el 88 évesen. Róla is megemlékeztünk a hétvégén. Az első osztálya voltunk, akkor kezdett tanítani. Nagyon a szívünkhöz nőtt. Egy idő után Szegedre került, fizikatankönyveket írt – mondta Jaczó Győző, az osztálytalálkozó főszervezője. 
Osztálytársai többsége főiskolát, egyetemet végzett. 

– Orvosok, jogászok, pedagógusok lettek, de világot járt hajóskapitány, állomásfőnök és pilisi fővadász is lett közöttünk. Híres osztálytársunk Bodosi Mihály, akinek az édesapjáról nevezték el a sportcentrumot – összegezte az osztálytalálkozó szervezője, aki szívesen elevenítette fel a diákéveket is. 

– Összetartó társaság voltunk, szerettük egymást. Humán osztályba jártunk, így A-osztályosok voltunk. A B-sek voltak a reálosok, a C-sek nyelvet tanultak. Mi a latinnal nem boldogultunk. Páti Ferenc tanította, sokat szenvedtünk, de valójában nem az ő hibája volt. Gyakran töltöttük a latinórát a kályha mögötti zugban. 

Lendvai tanár úr sokszor tartotta a biológiaórát az udvaron a botanikus kertben. Miközben magyarázott, az osztály nagy része elpárolgott a tanóráról. 
– Klasszikus értelemben vett idős, komoly hivatástudattal rendelkező tanáraink voltak a gimnáziumban. Előfordult, hogy valakit felszólítottak, és más ment ki a szerepében felelni. Lehet, hogy a tanárok tudták, mi történik, de nem szóltak. 1956-ban néhányan fegyvert kaptunk, de a tanáraink kivették a kezünkből, nehogy butaságot csináljunk – sorolta emlékeit az osztálytalálkozó szervezője. A ma már 83-84. évükben járó, mindig fiatal lelkű öregdiákok az emlékeken túl az egészségi állapotuk és az unokák témakörét is kimerítették a találkozón. 
 

65 éve keresik az osztálytársukat – azt remélik, olvassa a felhívásukat

Ötévente összegyűlt az osztály, folyamatosan búcsúztak azoktól, akik idő közben elhunytak. Jaczó Győző azt szeretné, ha mostantól minden évben találkoznának. Három Kaposváron maradt osztálytárs kéthavonta így is összeül egy kis nosztalgiára. Azt azonban senki sem tudja, mi lett az egyik osztálytársukkal, Nagy Sándorral. 
– Az érettségi óta nem tudjuk, mi lett vele, nem jött el az osztálytalálkozókra. Jó volna tudni, mi történt vele. Bízunk benne, hogy él és olvassa, hogy keressük. Talán jelentkezik – mondta Jaczó Győző, aki minden osztálytalálkozót számontart, és gondoskodik róla, hogy ne maradjanak el a nosztalgiaesemények.