Kötődéseink

A nyáridő a pihenés mellett arra is lehetőséget kínál, hogy tudatosan keressük a választ: miért születtünk e földre, milyen feladatra kaptunk meghívást, van-e újabb terve életünkkel a Teremtőnek. Útelágazások, szabad akaratból meghozott jó vagy rossz döntéseink mellett alapot kell hogy jelentsenek a kötődéseink: földhöz, hazához, ősökhöz, saját leszármazottjainkhoz, de a széphez, a jóhoz, az igazhoz, a hűséghez is. A magunkba pillantás, a csöndes vissza- és előre tekintés eredményesebb, ha csönd vesz körül bennünket. Ha képesek vagyunk átmenetileg lemondani laptopról, okostelefonról. Miközben belefeledkezünk a Balaton fény-árnyék-játékába, a túlpartról integető hegyek látványába, sirályok röptébe, nádsusogásba, hullámok táncába, hiszem: mindannyiunkat megérint a kegyelem. Az sem baj, ha tükröt tartva önmagunknak, tapintunk rá a lényegre: senki se gondolja magát félistennek – még a politikus sem –, és aki áll, ezután is ügyeljen arra, el ne essék. Nagyító alá kerül ilyenkor a másik személyhez, családtagokhoz, rokonokhoz, barátokhoz, munkatársakhoz való kötődéseink is, melyeken – megvallhatjuk –, akad némi csiszolni való. A lakóhelyhez, a tájhoz való kötődésünket pedig erőteljesen befolyásolja a komfort, a kényelem, a településvezetés, a szolgáltatóipar és még ezer terület felénk áramló bizalma. Köztük a politikai játszmák – ha van értelme, ha nincs a nagy hullámverésekkel járó csiki-csukiknak –, melyeknek mindig voltak és lesznek is áldozatai. Most éppen a Nagyatád–Somogyszob közötti vasúti közlekedés megszüntetése borzolja a kedélyeket. A valódi kötődést azonban nem írhatja felül senki és semmi. Legalább nyáron kellene mesterségesen lelassítani a múló időt, elküldve vakációzni a lelkünket mérgező okoseszközöket – mint ahogy egyes diáktáborok szervezői teszik ezt következetesen –, hogy meghalljuk a XXI. századi, bennünket körülölelő valóság üzenetét. Bármily hihetetlen: a csönd szava mindennél beszédesebb.