Megtizedelték a sakálokat, hogy lőhessék a dámokat

A dámszarvas terítékadatai lecsökkentek az elmúlt tíz évben, ezzel együtt az aranysakál terítékre hozott példányainak száma nőtt Somogyban. A csökkenés okait Sugár László vadbiológus, a MATE Kaposvári Campus professzor emertiusa is vizsgálta. Az állomány lecsökkenéséért véleményem szerint valójában több tényező együttes hatása okolható, mondta Sugár László. 

– Vizsgáltunk olyan elhullott teheneket, amelyek elvetéltek a vemhesség félidejében. Ennek oka egy baktériumeredetű fertőzés volt – mondta Sugár László, aki úgy véli, hogy a helyzet kialakulásában a napjainkban gyakorta témát szolgáltató mikotoxinok is közrejátszottak, amelyek köztudottan hatással vannak a szaporodás sikerességére. S a harmadik fontos az aranysakál térnyerése. A vadbiológus leszögezte, egyes véleményekkel ellentétben az aranysakál nem őshonos hazánkban, valahonnan kis-Ázsiából telepítették be 4–500 éve a Balkánra, ezért okunk sem igazán van örömre, amiért megjelent hazánkban. Már csak azért sem, mert a nagyvadszaporulatot komolyan károsítják. – Érdekesség, hogy június közepén, amikor a dámok ellenek, nem nagyon látni sakálokat, mert ott vannak, ahol ellenek a szarvasok és összeszedik a borjakat, sőt az őzgidákat is – tette hozzá. – Persze azt nem lehet tudni, milyen arányban játszanak közre a felsorolt tényezők, de az biztos, hogy a sakál kulcskérdés, akkor is, ha gyérítik. 

Lábod környékén Horváth Mihály, a Sefag Zrt. Lábodi Erdészetének igazgatója a közelmúltban ejtette el kétezredik sakálját. – Hét esztendővel ezelőtt kezdtem el intenzíven aranysakálra vadászni, mivel a vadföldjeinken általános volt az a kép, hogy a gím- és dámtehenek nem vezettek borjakat abban az időszakban, amikor már ennek meg kellett volna történnie – mondta. – Ugyanakkor a vaddisznó kondákban is az látszott, hogy egyre kevesebb a malac, ezzel egyidejűleg a sakálok jelenlétéről a terület minden részén tapasztalható jellegzetes sakálüvöltés árulkodott. 
– Kétezer sakál elejtése van már mögöttem és most úgy látjuk, hogy a 7–8 évvel ezelőtti áldatlan állapot megváltozott: ma már öt–hat dámtehén mellett két–három dámborjú van, emelte ki az erdészeti igazgató. Habár szélmalomharcnak tűnhet a toportyán gyérítése, Horváth Mihály szerint kellő odafigyeléssel és fegyveres vadászattal olyan szinten lehet tartani az állományát, ami kívánatos a haszonvad szempontjából. Vélhetően mostanra óvatosabbak lettek a faj egyedei a területen, de arra is enged következtetni a jelen helyzet, hogy olyan egyensúlyi állapot jött létre, amikor elviselhető a sakálállomány, tette hozzá. 
 

Forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár