Elment megbecsült kollégánk, Hock János

Többé már nem jön be reggel a sportos kollégákhoz, hogy az NB I- es kosárlabdabajnokság állásáról, a fiúk legutóbbi mérkőzésen nyújtott teljesítményéről ossza meg véleményét vagy cseréljen eszmét velük. Az igazat megvallva, már régóta nem jött hozzájuk, és nem önszántából, hanem mert élete legnagyobb csatáját vívta, és nem a kosárpályán. Egy szempillantásnak tűnt az a néhány hónap, ami eltelt azóta, hogy kiderült, nagy a baj. Eleinte még gyakrabban látogatott bennünket, aztán, ahogy fogyott az erő, egyre ritkábban láttuk a szerkesztőségben, de amíg csak ereje engedte, jött. Mert mindvégig ehhez a csapathoz tartozott. 

Hock János 2002 szeptembertől dolgozott a Somogyi Hírlap terjesztési részlegénél. Négy hónapig a napilapot szállította, majd 2003 januártól a balatoni régiót irányította. Néhány évvel később a kaposvári déli régiót vette át, amit haláláig felügyelt. A rendkívül vidám, pozitív életfelfogású, jó szervezőkészséggel megáldott lojális vezetőtől nem lehetett olyat kérni, amit meg ne oldott volna. A jó értelemben vett „lazasága” ellenére számára nem volt nehéz feladat munkatársai tiszteletét kivívni. A Somogyi Hírlap szállítását is végző cég életében az utóbbi 21 év során rengeteg változás történt, ám a nehézségeket személyiségéből adódóan rugalmasan élte meg, a felmerült problémákat hatékonyan megoldotta. Mindezek ellenére kiváló humorérzéke soha nem hagyta el, mely nap mint nap mosolyt csalt munkatársai arcára is. 

Az elmúlt hónapokban a méltósággal viselt súlyos betegség megviselte, de megtörni nem tudta. A hét végén azonban otthonából hosszú útra indult. 
Hock János 68 évet élt.