Gondolatrabság

– Látja, Mark, ezek itt a megbízható emberek. Gondolataik azonosak a beszédükkel. Nézze, milyen mosolygósak, kiegyensúlyozottak. Bennük száz százalékig meg lehet bízni – mondta Mike, az Űrkutatási Intézet főnöke új beosztottjának. – A megbízhatatlanok, akik mást mondanak és mást gondolnak, nehéz fizikai munkára alkalmazzák Szibériában. Veszélyesek lehetnek. Most, hogy győztünk, kialakítottuk az egyetlen hatalmat, elmondom önnek, hogyan történt... 
Sikerült megoldanunk, hogy egy hatalmas műholdra szereljünk egy rendkívüli érzékenységgel rendelkező műszert, amely az ellenséges célország adott városára, az ott élő emberekre irányul. A műholdon van az a különleges készülékünk, amely fölerősíti az agyhullámokat, s ezáltal a gondolatokat is hallhatóvá teszi. Így a gondolatok és a beszéd is egyaránt hallhatóvá válik. Előttünk nincs titok... A nagy háborúban ellenségünk vezérkarának minden gondolatát hallottuk. Ezért győztünk. 
– Mark, maga sápadozik barátocskám? Csak nem az embervédő tüntetésre gondol, ami tegnap volt a Sugárúton? A gondolatszabadságért küzdenek. 
– Igen, én a szabadság híve vagyok. Mike, az emberek olyan elégedetlenek és megalázottak, az emberek demokráciát akarnak és gondolatszabadságot. Ez is könnyen megoldható lenne, mert betiltanák, és ellenőrzés alá vennék a szakemberek a gondolatlehallgatást. Csak bűntények felderítésére és háború esetén. 
– Barátom – mondta erre mosolyogva Mike, s megveregette kollégája vállát. Tulajdonképpen igazat adok magának, hiszen állandó rettegésben nem lehet élni. Mi már a XXII. században élünk. De legyen azzal tisztában, hogy a fiatalok egyáltalán nem akarják megszüntetni a műholdas kívánságlehallgató programunkat. Vagyis, hogy kívánságukra lehallgatjuk partnerük gondolatait, hogy például igazán viszontszeretik-e őket. Mint tudja, Mark, ez a program nagyon népszerű. A 16 éves lányom Mary ujjongva, izgatottan mesélte tegnap barátnőjének, Sarahnak, hogy holnap kapja meg az értesítést a Műholdas Központtól, hogy tudja, barátja, Valentin igazán szereti-e. Ön is tudja, Birodalmunkban megszűnt a bűnözés, a gondolatlehallgatással rögtön elfogjuk a tetteseket. A kisgyerektől az aggastyánig mindenkivel törődünk, és higgye el, Mark, célunk az, hogy örüljenek az életnek. 
– Nem hiszem, hogy ez járható út, az emberek maguk akarják alakítani az életüket – szólt közbe Mark. 
– Igaz, van az ellenzék. Munkatáborokba gyűjtöttük őket, titkos helyeken, eldugva, kis falvak mellett. Minden nem kívánatos férfit családostul viszünk oda. Átnevelő Tábor a hivatalos neve, de ezt mi is tudjuk, hogy az átnevelés lehetetlen. A falusiak szórakozása, hogy vasárnaponként arra sétálnak és a gyerekeknek szaloncukrot dobálnak be a kerítésen, és nevetnek a kis éhenkórászokon. A gyengébb idegzetűek megőrülnek vagy agresszívekké válnak. A múltkor is megkéseltek egy fiatal férfit, azt állították, hogy ellenséges gondolatai vannak a rendszerrel szemben. „Na, megállj, te tökfej, majd szétverjük azt a hülye fejedet!” – ordította a három támadó, akárcsak a sötét XXI. században. 
– A női pápa is ellenzi a gondolatlehallgatást, csak bűnleleplezésre engedélyezi. 
– Igen, megjelentek az utcán és a tereken az új szekták emberei, ahogy ön is, kedves Mark, láthatta, s a hordó tetejéről arról szónokolnak, hogy ez már a világ vége. Magam is voltam egy csalónő díszes sátrában, aki azzal kérkedett, hogy le tudja hallgatni az emberek gondolatait. Megkérdeztem tőle, megcsal-e a szerelmem? Ez egy becsapós kérdés volt, hiszen feleségem és gyermekeim vannak. A csalónő bekapcsolt egy készüléket, melynek lámpái kigyulladtak, s kezét az ég felé rázva s szemeit kiforgatva azt mormogta: nagyon szeretlek kedvesem, sohasem tudnálak megcsalni. Mark jót nevetett a sületlenségen. 
– S most jól figyeljen, Mark, egy nagyon fontos dolgot mondok. Mi egy valódi szuperhatalmat akartunk létrehozni, s valljuk be, nem sikerült. Az emberek rettegnek, a lappangó milliók gyűlölnek. Kedves Mark, nincs egyedül. Tudjuk... 
Antalffy Zs. Júlia és 
Antalffy Zs. Erzsébet