Illatozó hagyomány

Élő, vagy műfenyő? Karácsony közeledtével szinte mindig újra előkerül ez a kérdés. Vannak, akik az utóbbi mellett döntenek, mert csak egyszer kell megvásárolni és minden évben felhasználható. Ráadásul több szín közül lehet választani. A zöld mellett fehéret, kéket, de még lilát is árulnak. Biztosan sokaknak csábító a színes műanyag, én viszont nem tudom elképzelni az otthonunkban a műfenyőt. 
Ahogy megérzem a szoba melegében a tűlevelek illatát, rögtön eszembe jut, milyen volt kisgyerekként ünnepelni Jézus születését. Édesanyám egész nap a konyhában sürgött-forgott, hogy mire indultunk istentiszteletre, addigra mindennel elkészüljön szenteste. Hazaértünk, megvacsoráztunk, majd odakuporodtunk a szépen feldíszített lucfenyő mellé és bontogattuk az ajándékokat. Nagyszüleimnél és dédszüleimnél is hasonlóan zajlott a karácsonyi rituálé. Mindig az élő fa tövében ünnepeltünk. Szokásaink generációról generációra öröklődtek. 
Ezt az örökséget feleségemmel együtt szeretnénk továbbadni fiunknak is, akivel idén ünneplejük az első közös karácsonyt. Az illatozó fa köré már nem álmodozó, vágyakozó és kíváncsiskodó gyerekként, hanem boldog szülőként ülhetünk le. Fiunk még túl kicsi ahhoz, hogy megértse, miért ragaszkodunk a több tízéves családi hagyományhoz. Viszont, ha időben kezdjük el nevelni, akkor szépen lassan megismeri a régi szokást és az ünnep lényegét. Számunkra ehhez elengedhetetlen ékessége a szépen feldíszített, tűleveles, zöld fenyő.