Purgálás helyett

Ismét vár a kaposvári oltópont, ahol a koronavírus mostanában aktív – szerencsére kevésbé halálos – variánsa ellen vehetjük fel az oltást. Jó hír ez még akkor is, ha előszeretettel fordítunk hátat múltunk ezen szeletének. De még úgy is megéri ismét beszélni a védekezésről, ha tudjuk: ezzel csak benzint locsolunk a vírustagadók sohasem szunnyadó véleményének tüzére. Az orvostudomány folyamatosan fejlődik, és ha egy kis történelmi ismerettel is rendelkezünk, akkor hamar rájövünk, hogy tényleg léteztek elképesztő gyógymódok az elmúlt évszázadokban. De épp a fejlődés az, ami a sokszor halálos gyógy­módokat kivezette az orvoslásról. 
Most valahol ott tart az mRNS vakcina elfogadottsága, mint annak idején, amikor Semmelweis Ignác először felvetette, hogy az orvosoknak kezet kellene mosniuk boncolás után, mielőtt szülést mennek levezetni. Határozottan állította, hogy ezzel megelőzhető a gyermekágyi láz. Ezzel az egyszerű javaslatával évtizedekre zárta ki magát az orvostudomány belső köreiből, és vállalta akkor még abszurdnak tűnő ötletének minden negatív következményét. 
Hippokratész egykor a hagyma bizarr felhasználásával állapította meg a terhességet, de még a középkorban is elfogadott volt a vizelet lötykölésével betegségeket megállapítani, majd purgálást (mikor a betegen eret vágnak, így engedve ki a „rossz vért”) végrehajtani. A higanyt és a radiokatív anyagokat is aktívan szedték őseink minden nyavalyára. Évszázadok kellettek ahhoz, hogy ezek a butaságok kikopjanak az orvoslásból. 
Talán az új típusú oltásokkal nem kell ennyit várni: okosodtunk annyit, hogy lássuk: mi a varázslat és a tudomány között az igazi különbség.