A gazdagoknak jó

A világhírnevet hozta meg Ernest Hemingwaynek, amikor különféle lapokban megírt első világháborús élményei izgalmas, sajátos hangvételű regényként kerültek az olvasók elé (Búcsú a fegyverektől). Akik ismerik a nagyjából százéves történetet, tudják, hogy a realisztikus leírások, romantikus életmese és a kor pontos tudósítása mellett fontos morális kérdések kerülnek elő a hadviselő felek között a háborús cselekmények szünetében. A későbbi Nobel-díjas íróról talán nem túlzás állítani, a kor influenszereként fogalmazza meg, adja direkt a katonák szájába a valóságot, mely begyűrűzik a hétköznapjainkba, s megmételyezi a legszebb gondolatainkat, pillanatainkat: a háborút előbb mindenki megszenvedi, később mindenki megunja, de legvégül csakis a gazdagok járnak jól. 

Két éve lassan, hogy Oroszország háborút indított Ukrajna ellen

Sajnos, a minden korban elgondolkodtató tanulság nem maradt ott a huszadik század véres frontvonalai között. Két éve lassan, hogy Oroszország háborút indított Ukrajna ellen, Izraelben hónapok óta újra az öldöklő fegyverek válaszolgatnak egymásnak az emberek helyett; amerre nézünk, forrong, fortyog a világ. S álomszerű elképzelés, hogy ebből Európa közepén ki lehet maradni. A béke meglehetősen hamis illúzió, amikor egész egyszerűen megéri félelemben élnünk. A gyáraknak működni, az emberiségnek enni kell, a kereskedelem, az ipar nem állhat le. Kerülőutakon jön Európába a távol-keleti alapanyag, cserébe kerülőúton indul visszafelé az élelmiszer. De hiába olvassuk könyvben, hiába látjuk a tévében, a mobiletelefonon, valahogy nem sikerül megérteni: a háború csakis a gazdagoknak jó, s ilyen időkben minden egyre drágább, de az ember­élet a legolcsóbb. 
Nem mi indítottunk háborúkat, ennélfogva a megoldás sincs a kezünkben. A katonák akkor tehetik csak le a fegyvereiket, miután teljesítették a parancsot...