Analóg valóság

Az embernek gyerekként rengeteg elképzelése van arról, mi szeretne lenni, ha felnő. Ezt befolyásolja, hogy mit lát szülőktől, rokonoktól, ugyanakkor formálja az elképzeléseket az is, hogy mit lát a médiában. 
A kilencvenes években a fiatalok még a tévéműsorokat nézték tátott szájjal vagy a zenei magazinok oldalait bújták, s ezeket látva ámulattal konstatálták: az iskolán kívül van egy csodás világ, ahol másoknak irigylésre méltó életük van. Ilyen jövőről akkor is sokan álmodoztak, de ezzel együtt a többség tisztán látta azt is, hogy a siker nem hullik az ember ölébe. Ma az influenszerek, tiktokkerek és instant rapsztárok korában hajlamos az ifjú azt hinni, hogy a csillogó élet és a könnyű siker az interneten terem és bárkinek az ölébe hull. Sokan nem érzik a határt valóság és álomvilág között, virtuális és analóg világ között. Nem értik, hogy lehetsz jókor jó helyen, s lehet jó ötleted, a siker csak akkor jön, ha nem ülsz a babérjaidon, hanem kitartással teszed a dolgod. 
Kellenek persze az embernek álmok és célok, amiket el akar érni, s ha jól rendezi a dolgait, okos döntéseket hoz, el is érheti azokat. Lehet, hogy nem holnap, vagy holnapután, hanem úgy, mint a kaposvári Károly Attila sárkányszörfernyő-gyártó, aki már felnőttként, sok munkatapasztalattal, éles karrierváltással jutott el oda, hogy a hobbija lett a munkája. Ha megtettünk érte mindent, talán úgy élhetünk majd meg minden napot, hogy a saját mozinkban mi vagyunk a filmsztár.